Rendetlen vagyok. Igen. Rohamaimban rendet csinálok. Aztán az egész kezdődik elölről.
Gyerekkoromban pont olyan voltam, mint a nagylányom, anyuuuu ne gyere be a szobámba, én élek itt, nem mindegy, hogy néz ki? jóóóóóó, majd elpakolok, hagyjál már....
Aztán, mikor összeköltöztem a párommal, akkor állítólag rendesebb voltam, de amikor a gyerekeim is megszülettek, egyszerűen értelmét vesztette mindenféle pakolászás, és elérkezett a végtelen lelkiismeret-furdalások kora. Szeretnék én rendet, de minek? Fél óra múlva már megint le lesz hányva a kanapé, szétkenve a joghurt a konyhapadlón, legók szanaszét... mégis MI ÉRTELME????
Úgyhogy tudat alatt kidolgoztam egy stratégiát, csak az utóbbi pár évben tudatosult bennem (14 éve vagyok anya, szóval jó sokára), hogy vannak dolgok, amikben nagyon-nagyon precíz vagyok, a többi dolgot megcsinálom, amennyire muszáj, droid-módra, gépiesen, letörölöm, elpakolom, kimosom, megfőzöm...
 |
| forrás: http://aroundthesphere.wordpress.com |
Elárulom a titkaimat: szeretek vasalni. Iszonyú halomban áll a vasalnivaló, de amikor nekiállok, nagyon jól érzem magam. Általában filmet nézek közben, mert akár 2-3 órát is képes vagyok egyszerre vasalni. Kivasalom az ingeket, annyira menőn vasalok (kurvalassan), hogy az anyukám is tőlem tanulta, én meg a mostohaanyámtól, aki óránként 4 (négy) inget vasal, de azok mintha csak a gyárból jöttek volna ki... Szóval az ingeket szeretem, mert változatosak, kell őket tenni-venni, lehajtani, vigyázni, stb. Akkor a konyharuhákat; azokat mindig kivasalom, mert úgy szeretem, ha ki vannak, és akkor még az abroszokat, az ugye egyértelmű. Az ágyneművasalásról leszoktam teljesen, maximum a párnahuzatot szoktam, a többi felejtős. Mikor az első gyerekem született, anyám megtanította, hogy minden babaruhát KÜLÖN 90°C-on kell kimosni és aztán kivasalni, ezt kb. két hétig csináltam, aztán azt mondtam: akinek két anyja van, az vasaljon meg mosson mindent külön. Főleg, hogy a gyerek úgyis lehányja meg leeszi meg összeszarja.
A következő kattanásom a teregetés. Manapság már a lányaim teregetnek (14 és 11), kb. egy éve szoktattam rá őket, de még mindig iszonyú erőfeszítésembe telik, hogy nézzem a gyűrötten így-úgy lógó cuccokat a szárítón, a párosítatlan zoknikat, az összevissza felrakott bugyikat (értsd: én személyenként kiválogatom, és sorba teregetem), a hosszában száradó ingeket (az a halálom, mikor az ing hátán hosszában ott marad a kötél nyoma), a ferdén álló abroszokat... DE azt mondtam, hogy elviselem, megtanítom nekik, és MAJD EGYSZER jól fogják csinálni, és hanem, akkor sem szabad kipukkadnom, nem vagyok normális, hogy ezen akadok ki.... Az már csak hab a tortán, hogy mivel szín szerint mosok (általában sötét, piros, fehér), így is teregetek. Na jó, árnyalatokra nem figyelek még, de ki tudja, mennyit hülyülök mondjuk 80 éves koromig :-)
Mikor anyám először főzött nálam, és mindent máshová tett a szekrényben és más sorrendben tette a sót meg a borsot, azt hittem, felrobbanok, össze is vesztünk, és akkor annyira szégyelltem magam. A harmadik gyerekem születésénél tudtam először szívből elfogadni a segítséget, amikor már az összes barátnőm győzködött, hogy az olyan jó, mikor van tiszta ruha és meleg kaja, hülye vagy? ezt nem kihasználni.
Azóta már főztek a konyhámban sokan, és már nem zavar. Ha meg nincs a helyén valami, akkor arrébb teszem és kész.
Az utóbbi időben viszont felfedeztem, hogy nem az iratpakolás a következő dolog, amiben rendszerető vagyok (bár az lenne!!!), hanem a bevásárlás.
Egyszer a férjem elment két énekesnő barátnőnkkel turné előtt bevásárolni, az egyik kosara szinte ABC sorrendben volt gyönyörű rendszerben megpakolva, a másik azt sem tudta, mit akar venni, csak hajigálta be a kosárba a holmikat, ez nagyon jól leképezte mindkettőjük életét, de nálam senki nem találná ki a kosaram alapján, milyen vagyok.
Ugyanis, nem a kosárban kezdődik az érdekesség (mert az, hogy magamhoz közel pakolom a nehezeket és nem a kocsi orrába, az csak fizika és nem az énem része), amikor előveszem a haccáz szatyrot, amit magammal viszek, és rendszerezve pakolok beléjük.
Hűtőbe valók (ha sok van, akkor azon belül húsos-tejes), kamrás cuccok, zöldségek, fagyasztott cuccok, esetleg édességek, pékáru, apróságok, ruházat, egyéb...
Hát így. Ez az én kicsi zugom, amiben biztonságban érzem magam. Ha nem így történik, nem baj, de azért szeretem, ha úgy vannak a dolgok. Egyre jobban szeretem
