Nem vagyok vadász, laikus vagyok, vadász családtagokkal, így tessék olvasni alábbi soraimat. Célom az ismeretterjesztés, és az, hogy lássátok: a vadászat, a vadfeldolgozás nem a gonosz műve, ez egy érdekes és szép dolog. Szeretem az állatokat, és szeretem a húst is. Érdekel, mi van kívül és belül, nem vagyok álszent, szeretek enni, szeretek főzni, valamiből csak kell...
Bevezetőnek annyit, hogy a jó vadász hasznos tevékenységet végez. Mivel egyelőre a farkasok csak az Északi-Középhegységben fordulnak elő újra, medvék meg csak az állatkertben, ezért nagyon elszaporodtak a vadak, amelyek elég sok kárt okoznak, és a vadkárt a vadásztársaság fizeti meg, neki kell gondoskodni a vadállomány kordában tartásáról, illetve az egészséges állomány fenntartásáról, amelyet a testi hibás állatok kilövésével érnek el (pl. három lábú disznó, kacska agancsú bak vagy szarvasbika... leglassabb, legbénább.. stb.). Ezek az irányelvek.
Arról nem is beszélve, hogy mit ennének a gasztrobloggerek és a vendégek, ha ne lenne vadhús a boltokban és a konyhámban...
Mindezek tetejébe a jó vadász szereti a nordic walkingosokat, békében élnek egymással az idők végezetéig :)
Előrebocsátom, hogy nem érdemes a képekre nagyítani (kijavítom, amint tudom), mert nem azt nagyítja, amit kéne, mikor sorba rendezem, mindig elrontja a linkeket, és sajnos nem tudom megcsinálni, de szerintem nem is baj, hogy ebből csak kicsi látszik.
Mesélem a sztorit.
Ketten kimentünk vadászni. Romantikus este, tiszta idő, feltápászkodtunk a lesre, cipő le, hálózsákba be, kesztyű kétszer leesett...
Vittünk teát, pipát, laticelt a fenekünk alá, tiszta komfort.
Kb. egy óra ücsörgés után megérkezett valami a szóróra. Már elég sötét volt, a távcsőben jól látszott a vaddisznó, ahogy csemegézik a kukoricából.
Akkor már nagyon izgalmas volt, elég nagynak tűnt a távcsőben, de hát az azért csalóka, nem hisszük el, hogy nagydarab.
Puska fel, becéloz, nézi a puskatávcsőben.. suttog: "ott van még?" "igen, eszik, meg se mozdul..."
Torkom a szívemben, egyszer csak akkora durranás, hogy lefejelem a távcsövet, de még látom, hogy eldől... aztán mikor újra belenézek, eltűnt... Na, mehetünk a vaksötétben nyomkeresni....
Még ücsörögtünk egy fél órát, szép nyugodtan összepakoltunk, visszabújtunk a nagyon hideg csizmába, és elindultunk kötéllel, lámpával.
A szórótól egy méterre feküdt a bokorban, és hatalmas volt!
Kivonszoltuk az útra, és megkezdtem a fotózást:
Agyara van, tehát kan, méghozzá egy érett kan.
A szakemberek szerint kb. 13-14 cm lesz (a 20 feletti az igazi menőség, egyébként), persze ezen jó, ha egy-két centi látszik, a nagyja belül van.
A zsigerelés következett. Ez azt jelenti, hogy a hasát fel kell vágni, és kipakolni a belsőséget, lehetőleg úgy, hogy ne vágjuk át a hasfalat, mert akkor nagyon büdös. Így csak simán kandisznó szaga van :)
Mintát kellett venni a lépből, mandulából és a vérből. Ehhez van megszabott tasakocska, fecskendő, tégely.
Keressük a lépet:
Mivel a máj és valami főér sérült, az állat tiszta vér volt, így az ember is tiszta vér volt.
Szép tiszta böllérmunka eredménye:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése