Erdei karácsony

Ma csodajó dolgot csináltunk.

A veresi erdőben történt. Mindenki nyávogott, hogy jaj, ne menjünk időmérni, nem akarok muflont nézni, jajdebeteg vagyok...

Végül az lett, amit kigondoltunk, a karácsonyfa felé vettük az irányt.

A Pozsonyi-lányok feldíszítettek egy csinos kis fenyőt az erdőben, még odaérkezésünk előtt, vittek a fa alá forralt bort, teát, sütit. Aztán eljöttek az edzés kezdőpontjához, mintha mi sem történt volna.

Elindultunk, nyavalyogtunk, mentünk, valami furcsa oknál fogva be akartuk várni egymást, a gyorsak meg-megálltak, a lassabbak felzárkóztak.

Egyszercsak hűűűűű, nézd már egy vaddisznókonda. Csodásak voltak, nagyok, kicsik vagy húszan. Mentünk tovább, s egyszercsak néééééé : egy karácsonyfa!

S van alatta valami! Mi lehet? Előkerült egy mobiltelefonról Csendes éj, hipergiccs, pont idevaló, mind könnyeztünk asszem. Lett ajándék is, Zitának gyűjtögettünk egy kicsit, hogy megköszönjük az elmúlt éveket, gyönyörű volt, ittunk, ettünk, s persze aztán mindent megértett, mért nem akarunk időmérni, meg muflont nézni, mire a sok rinyálás.

Zokogtunk, na, kellett egy kicsit.

(Fotók az ünnepelttől)

Vonaljegy és sajtos roló

Csak röviden leírom, mi volt ma.

Felszálltam a 49-es villamosra a Tétényi útnál. Annyira sokan voltak, hogy nem fértem hozzá a lyukasztóhoz (ajtópáronként egy darab!). És csak sodródtam a tömeggel, egyre távolabb a lyukasztótól.

Mióta házas vagyok meg anyuka, azóta úgy viselkedem, mint egy szabályos utas, veszek jegyek és lyukasztok.

Megjelent az ellenőr, és én állat, azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit mondjak neki. Rendes mesét találtam ki, előjöttek a kamaszkori reflexek, amikor lejárt épp a bérletem, és ki kellett találni valami sztorit, hogy mért nincs érvényes bérletem vagy jegyem.

Aztán hirtelen leállítottam magam: Hülye vagy??? Mért nincs kétszer ennyi lyukasztó? Ez nem a te hibád! Mért nincs minden ajtónál lyukasztó? Nem páronként, hanem ajtónként!

Na, alig vártam, hogy leszálljak, mert ugye a leszállási vágy mégiscsak felülírta a lyukasztásit, és addig préselődtem, amíg ki nem szabadultam az utcára.

Erre, felszállok a vonatra, előtte vettem szalmabálát a fornettiben, ez a sajtos roló, csak pont úgy néz ki, mint a szalmabála.

Gyerekkorom ízét keresem benne mindig, vissza-visszatérek hozzá, és megállapítom, hogy a mai sajtos rolók ehetetlenek.

Régen nagyon zamatos volt, és egy csomó sajt volt a két végén, de ezek a maiak... hát minősíthetetlen.

Ilyet is fogok csinálni, az fix. Olyan nagyon finomat. Egyszer. Majd ha már eléggé bepöccentem.

Az elkényeztetett férfi

Palya Bea megénekelte , milyen, ha a nő válogatós.

Na de mi van akkor, ha az ideális férfi megvan, de válogatós???

Tegnap munka közben, fektetés után, kb. este 10 lehetett, elkezdtem főzni.

Paszulylevesszerűt főztem, szuggerálom magamnak, hogy a fagyasztót le kell olvasztani, minden felhasználhatót meg kell főzni még karácsony előtt.

Jó, találtam egy darab csülköt (natúr), fejtett babot, petrezselyemgyökeret, zellerszárat, meg néhány dolgot még, amik passzolnak egy leveshez.

Feltettem főni a csülköt, mikor megfőtt, sóztam, borsoztam, és benyomtam egy kicsit a sütőbe, hogy ne csak úgy legyen.

A levével már mindenfélét csináltam (haboztam, fűszereztem, stb), aztán beleraktam sok zöldséget, meg a végén krumplit, csipetkét, berántottam, kész.

Az uram leült, és hosszasan elvitatkoztunk arról, hogy EZ NEM paszulyleves, bár van benne paszuly.

De a paszulyleves olyan, hogy aprószemű szárazbab (amit áztatni kell, és _kizárólag_ aprószemű és fehér lehet), és nincs benne krumpli , csak murok és füstölt csülök kell bele.

Erdélyben úgy eszik, hogy mellé van vágva veres hagyma (ez a lila egyébként, a vöröset meg fehérnek hívják, na ezzel is jól elvoltunk szerelmünk hajnalán, mert szerintem a külsejét látja az ember elsőre, szerinte meg a belseje fehér, és az számít), meg kell még kenyér, ecet, tejföl, só.

Mondom neki, kedvesem, ha szeretnél paszulylevest, akkor azt édesanyád majd megfőzi, én most nem akarok ezen gondolkodni sem, annyira elkényeztetlek a jobbnál-jobb kajákkal, hogy nem értem, mért kell nekem még paszulylevest is főzni tudni, ráadásul PONT OLYAT, amilyet otthon kapsz. Na erre kiderült, hogy Miskolcon tudnak, olyat, majd megkérem a Fűszeres Esztert, főzzön már olyat, mert ő mégiscsak közelebb áll Miskolchoz mint én. Mondom, persze, jóhogy, még a babot is paszulynak hívják, nem úgy mint itt.

Mellesleg töltött káposztát se főzök soha, mert három nagymamánk van, és háromféleképp mindegyik csodálatosan finom, most mit törjem magam (na jó, a szőlőlevelest egyszer majd megcsinálom, igen, azt majd egyszer).

Aztán jött a következő baki, mert a kenyeret az Aldiban vettem (tudom, hogy micsoda vétek, egyszerűen nem jutottam el odáig, hogy süssek), hát tényleg szar volt, de Boró örült, mert éppen hány meg hasmenése van, valami puhára és ehetőre azért vágyott.

Mért nem szólok, ha kenyér kell, vesz a Lipótiban? Igaza van , persze, hogy igaza van, de hát nem szóltam, istenem.

Szó szót követett, és sokat gondolkodtam az eseten.

A következőre jöttem rá:

Mivel nagyon jól főzök (nem fogok itt szerénykedni, meg ugyan már, ó , nem is. De is, és kész), ezért HA átlagosan főzök, mert úgy jön össze, akkor a családom sokkos állapotba kerül.

Ha mindig így főznék, nem lenne baj, néha megdicsérnének, hogy jaajjj, ez most milyen jól sikerült, de így, hogy mindig jól sikerül, sőt, legtöbbször csukott szemmel nyammognak a falatokon, mert annyira élvezik az ízeket, hát így nagyon nehéz menzaízűre sikerült főztömet elfogadtatni velük, mint egyet a sok közül.

Kőbánya-Kosd : 3.5 óra

Mai cselendzs:

Gyömrői út - Kosd útvonal.

Távolság 51 km.

Idő:

Tömegközlekedéssel 3 és fél óra (vasúti és volánbusz csatlakozás csodálatos, hát még ha összhangban is lennének egymással...)

Autóval egy-másfél óra.

Költség:

2 vonaljegy (busz + metró), 1 vonatjegy, 1 volánbusz jegy: 2*320 + 640 + 250 = 1530 Ft.

Egy 6 liter/100 km fogyasztású autóval az ugye 3 liter * 400 Ft = 1200 Ft.

Csak ennyit szerettem volna hozzáfűzni, tisztelt bíróság ...

Piros zsír

Kinek van meg gyerekkorából a héjában sült krumpli piros zsírba tunkolva?

Fácán utca 42, mindenki tudja

Amikor tavaly a férjem fenyegetőzött, hogy hozza a fácánokat, nem számítottam rá, hogy tizenhéttel kell megküzdeni. Megérkezett, és felakasztottuk.

Ándzsinszántól megtanultam, hogy a fácánt jó sokáig kell érlelni, ezért egy hétig lógtak a madarak szőröstül-bőröstül a melléképületben. Még jó, hogy nem nyáron van szezon, nem bírtam volna. Egyszer megnéztem, és észrevettem, hogy rengeteg toll van a földön, de nem hiányzik egy sem, aztán amikor pucolásra került a sor, kiderült, hogy a szomszéd macskája nagyon furfangos volt. Egyszer belopakodott, a fácánt úgy dézsmálta meg, hogy a "burkolat" sértetlen maradt, de belül teljesen üres volt. Mit mondjak, nem bántam, hogy eggyel kevesebbet kell megpucolni.

Vadszárnyast elég macerás kopasztani, mert sokkal érzékenyebb a bőrük, főleg, hogy nem frissen pucolja az ember (illetve a vadkacsát igen, de én azt se), hanem némi érlelés után. Akinek van türelme, az kopasztgassa, én meg szoktam nyúzni.

Az első alkalom elég sokkoló volt, egész nap a fácánokkal voltam elfoglalva, és utána napokig bélszagot éreztem mindenhol. Nem vagyok egy finnyás alkat, de idén már gumikesztyűben nyomtam, így nem érzem annyira rosszul magam.

Igazából idén már egyáltalán nem érzem magam rosszul, főleg, mert Boróka lányom nagy lelkesedéssel besegített, ragaszkodott hozzá, hogy az összeset (idén 7 volt, majd januárban jön még egy adag) ő belezze ki. A bél kuka, tényleg jó büdös, de ha frissen dolgozzuk fel az állatot, akkor sima - mondjuk - csirkeíze lesz, semmi különös. Pontosan ettől a lógatástól lesz olyan íze, amitől akkora szám a fácánleves és a fácánsült.

Egy kis kiegészítés az érleléshez:

Az állat halála után az izomsejtek néhány napig még élnek, ezért táplálékra van szükségük. Mivel a vérkeringés (= tápanyag és oxigén utánpótlás) megszűnik, elkezdik saját tartalékaikat felélni. Ennek eredményeképpen a hús eloször megkeményedik. Ez csúnya szóval a hullamerevség, ami gyakorlatilag az izomláznak felel meg. A sejt oxigén hiányában szénhidrátot bont aminek a terméke a tejsav. A tejsavtól az izomrostok merevvé, keménnyé vállnak mint az izomláznál. Ez elég gyorsan (néhány óra alatt) kialakul.

Amikor a sejt enzimei a sejt összes tartalék cukrát (szénhidrátját) felzabálták (megemésztették) nekilátnak az izomrostoknak. Tehát a sejtet magát kezdik megenni. Ettol a merevség lassan feloldódik. (kb 48 óra) Ennyi érés minden húsnak kell (a halat kivéve, ami élve is porhanyós).

Forrás

Spanyol viasz, avagy a temperamentum átka

Volt egy viszonylag hosszú időszak az életemben (kb. 35 év), amikor másképp láttam a világot. Nagyon szerettem volna tartozni valahová, de kiderült, hogy egy idő után se ide, se oda nem tartozom. És ez azért volt lehetséges, mert egy csomó helyről kiutáltattam magam. Szinte már csernusi babérokra törtem, persze nem direkt, de a diplomáciai érzék teljes hiányával éltem, na jó, azért minimálisan volt bennem valami nagyon mélyen, viszont azonnal kimondtam amit gondoltam, anélkül, hogy átgondoltam volna, jót teszek-e vele, vagy helyes-e a megállapításom... mostanában viszont azon kapom magam, hogy megértem mások gondolatait, sőt, el is tudom fogadni, persze ehhez meg kellett hallani azokat. Van egy pár kitartó pajtásom, akik nem tágítottak mellőlem, illetve nem hagyták magukat, hiába utálkoztam, ők szerettek. Na most nagyon hálás vagyok nekik :-)

Amit ezután a hülye bevezető után írni akarok, az most jön.

Kb. 6-8 évvel ezelőtt írogattam az Indexen egy kenyérsütős fórumra. Na, hát ott is hamar kiutáltak, mikor egyszer elmeséltem, hogy nagyanyám a teknő oldaláról vakarta le a maradék tésztát, azt elrakta, és aztán felhasználta a következő kenyérhez, mintegy kovászként.

Akkor megkaptam, hogy nem-nem, azt nem lehet, mert abban só van, a kovászban meg nincs, ááá, felejtsem el, az úgy nem működik. Erre bölcsen kiléptem a fórumból, ez a legegyszerűbb menekülés, megsértődni és elfutni.... hát nem?!

Egy pár évvel később felfedeztem egy péksüteményes blogot, ma már nagyon menő, és igazából tetszik is benne sokminden. Nagyban olvasom, hogy egyszer az egyik indexfórumos nő (szintén vezet egy oldalt már nagyon-nagyon régóta, és tök jó dolgokat süt) egyszer véletlenül bennfelejtette a tésztát a dagasztóban éjszakára, és másnap felhasználta egy másik kenyérhez, így felfedezte az öregtésztát (nem hiszem, hogy kellene a védjegy a végére).

Én meg néztem nagyot, hogy pont ő volt az, akinek a ledorongolása miatt kiszálltam a fórumból. .... hogy mik vannak :)

A lényeg, hogy tulajdonképpen örülök az egésznek, örülök, hogy rájöttek és felfedezték, és annak is örülök, hogy ezek a nők nagyon szép karriert futottak be a házi pékségükkel, rengeteget sütök az ő receptjeik alapján, de nyilván ezt nem szabadna bevallani :-)))