Hogyan nem találkoztam Bartók Bélával - avagy a sevillanas és én

Eszter, Zoli, Anna, én 

Egyik kedvenc kabaréjelenetem címét adtam a posztnak is, hasonlóan kerültük el egymást eddig a sevillanas és én. A következő mondat például rólunk is szólhatna:  "Éppen nem gyakoroltam az egyik teremben, amikor szerényen nyílt az ajtó, és nem lépett be rajta Bartók Béla."

Az oly sokáig tervezgetett krakkói kirándulások is ilyenek voltak, minden évben eldöntöttük, hogy na most elmegyünk, kb. 10 éve el is indultunk, de mikor leértünk nagy csomagokkal a ház elé, szomorúan néztünk körül: előző éjjel ellopták az autónkat. Tehát nem szálltunk be a ház előtt nem álló autóba, így aznap sem mentünk sehová. Utána évekig fel sem merült, végül 5 évvel ezelőtt csak eljutottunk, és nagyon jól éreztük magunkat mind az öten.

Na ide kéne megérkezni a végén

De visszakanyarodom a lényeghez. A lényeg a SEVILLANAS.

Nagyon rég vágytam rá, hogy megtanuljam, azt gondolom, enélkül félkarú rabló a flamenco táncos.

Nem mintha én az lennék, mármint táncos, de azért ezt még nekem is illene tudnom, hogy legalább egy flamenco klubba el tudjak menni anélkül, hogy ücsörögve sóvárognék a tánc után.

Eljött az én időm, kikönyörögtem magamnak egy gyorstalpaló délelőtti kurzust, kiderült, hogy hárman is ráérünk hétköznap délelőtt, hurrá, kiscsoportos foglalkozás!

Anna, a tanárnő nagyon kedves és figyelmes, már régebb óta ismerem, csak még sose tanultam tőle táncolni.  Micsoda szerencse, hogy most elcsíptem, igazán jól jártam, azt hiszem. Eszter és Zoli színesítették a társaságot, ezúton köszönöm nekik, hogy jöttek, borzasztó, hogy mennyire zavarba jövök egyedül, és egyáltalán, szeretem, ha más hibájából is tudok tanulni. Szerintem ezért nem jártam sose semmilyen magánórára, és egyébként is viccesebb, ha többen nevetünk és érezzük jól magunkat. 

A kínok kínját éltem meg, mint a múltkor, a kezem meg a lábam sehogyse jött összhangba, vagy a kezem csinált jót, vagy a lábam... ááááá, megőrülök. Be kell égetni a lépéseket, hogy aztán lehessen velük játszani, erre vágyom nagyon, olyan csodálatosan szépen csinálom már fejben, alig várom, hogy látszódjon is.. 

A negyedik napra már egész jól összeszedtem magam, most már aztán nagyon sokat kell flamencozni, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. Azóta minden nap eltáncolom itthon, el ne felejtsem, a gyerekeim már menekülnek, ha meglátják, már megint bekapcsolok valami zenét, amiben üvölt valaki, én meg kalompálok. A kisfiam még parodizálni is szokta az énekest, és meggyőződése, hogy ilyen nyelv nincs is, nem érti, mért énekelnek halandzsául komoly emberek... 

Hálám jeléül sütöttem egy kicsi szilvás sütit, amit a kurzus végén megettek a többiek, én pedig elégedetten néztem őket.. úgy szeretem nézni, ahogy a főztömet eszik, de tényleg. 

Kicsit a sevillanasról (Spanyolország, Andalúzia)

Anya a saller után

Ez egy fix koreográfiás tánc, négy részből áll, egy rész három részből áll, minden rész 6 mozdulatból áll és így tovább... :-)

3/4 vagy 6/8 a ritmusa, ezt sose tudom, az is lehet, hogy egyiké ilyen, másiké meg olyan.

Egy igazi ünnepi tánc, ezt tényleg mindenki tudja, ott van pl. a Feria de Abril (http://en.wikipedia.org/wiki/Seville_Fair), ahol egész Sevilla egy hétig táncol, biztosan fantasztikus lehet: a pasik összehúzott szemöldökkel járnak, szigorúan toporzékolnak a nőknek, akik bájosan pillongatva libbentgetik a szoknyájukat, tekergetik a csuklójukat.... eközben a távolból megjelenik az anya, aki még a fiúnál is szigorúbban néz, és szegi fel a tenyerét, mintha épp egy sallert akarna lekeverni valamelyik fiatalnak. Á gyönyörű kép, nem? :-)

Befejezésül mutatok három videót, tessék szépen megnézni, aki még nem ismeri.

Sevillanas boleras

 Buli - Isaac Albéniz zenéjére álmodta Saura

Ebben szerepel Matilde Coral néni, akit nagyon-nagyon szeretek, a piros ruhás, fogalmam sincs, hogy képes ebben a cipőben nemhogy járni, de táncolni...