Szerencsés vagyok a munkahelyemmel. Alapvetően otthonról dolgozom, néha bejárok papírokkal és papírokért, illetve helyettesítek a nyári szabadságok idején.
Most is járok az irodába, és gondoltam, egyik nap főzök magamnak egy lecsót. A Csepel Művek gyárterületén vagyok, legközelebb a Haspók étkezde van, ami egy elég vicces hely, de a kaja nem jó, maximum szociológiai tanulmánynak ajánlanám, állandó étkezésre semmiképp sem. A közérthez is kocsi kell, így marad az ebédrendelés, az ebédhozás, a koplalás vagy a főzés. Ezek fényében magamhoz vettem a zöldségeket meg a hűtőből egy kis mángold pestót, kicsi olívaolajat egy üvegcsébe, és egy-egy csomagocska repülőgépről szerzett sót, borsot.
 |
| tejfölös-tojásos |
Kiderült, hogy korántsem voltam elég felkészült, hiszen nem egy catering nagykerben dolgozom (sajnos :)), hanem egy csavarnagykerben, ami alapvetően egy jó dolog, viszont lábast vagy serpenyőt nem találni benne, maximum egy 100-as (mm) rozsdamentes zárt anyában tudnék főzni, viszont azt is csak rendelésre hozunk. Affene, kés sincs, na nem baj, megoldom. Kemény vagyok, meg tudom csinálni!
Addig kerestem, amíg találtam egy lábast, jól elmostam, mert tuti, hogy évek óta senki nem használta. Két szerszámom volt, egy nagykanál és egy kenőkés. Ezzel kell megoldani, nincs mese. Megoldottam. Nem volt benne sem tojás, sem tejföl, pedig úgy az igazi (egyszerre a kettő, az a legjobb) és nagyjából minden nyers volt benne, de nekem nagyon ízlett. A mángold pesto nagyon feldobta, mert abban fokhagyma és sajt is volt.
Főleg azért volt fantasztikus, mert reggel hatkor ittam egy tejeskávét némi keksszel, és ez a produkció csak délben jöhetett létre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése