Akárhogy bonyolítom az életem, mindig oda lyukadok ki, hogy egyszerűsíteni kell.
A férjem is azt tanulta programozás órán, hogy egyszerűsíteni kell. Ő pasi, neki könnyebben megy, én gyerekkoromból hoztam némi aggodalmaskodást és "elindulok egy órával hamarabb, biztos ami biztos"- neveltetést, de úgy érzem, nemsokára túl vagyok rajtam.
Az ahogy esik úgy puffan életmód igazán a gyerekek születése után vált izgalmassá, és most, így 13 év gyerekkel együttélés után mondhatom, hogy ez a jobb út. Az elején szétaggódtam magam, nem lehet igaz, hogy mindig minden az utolsó pillanatban változik meg, előre becsomagoltam utazás előtti napon... Hiába terveztem, rendeztem el mindent, úgysem történt terv szerint semmi, és ez nagyon frusztrált. Aztán e mellett a drága ember mellett megtanultam ellazulni, most már nem csomagolok be előre, nem tervezek, nem szervezek biztosra semmit, és nem tölt el mérhetetlen aggodalommal, ha valami másképp alakul.
Megtanultam, hogy a változás jó, és mindig mindennek a jó oldalát kell nézni. A mondataink úgy kezdődnek hogy : "még jó hogy... ". Még jó, hogy ellopták a kocsinkat, nem kell fizetni tovább a részleteket. Még jó, hogy csak a keze tört el, és nem a lába, így legalább tud járni. Még jó, hogy túléltem az infarktust..:-)
A gyerekek is jól kezelik a dolgot, igyekszem semmit nem beígérni nekik, ha mégis, akkor természetesen ahhoz tartom magam. De örülök, hogy ők így nőnek fel, szerintem nagyon jó hasznát fogják venni az életben ennek a felfogásnak, őszinteség (az igen az igen, a nem pedig nem :-) és lazaság, ezek fontos dolgok. Nem bonyolítani, csak csinálni és röhögni. A dolgok nem történnek véletlenül, mindennek megvan a maga oka és haszna. Mindenből tanulunk, igyekezzünk a saját jobbá tételünkre fordítani.
„Anno 1533 Luther doktor így szólt: - Minden éjjel, ha fölriadok, ott az ördög, és vitázni akar velem. Rájöttem, ha nem segítenek az érvek, quod christianus est sine lege & supra legem, legjobb az ördögöt mindjárt egy finggal elzavarni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése