 |
| Csunking expressz |
Az egyszerűséget szeretem, de azért kellenek impulzusok, kisebb áramütések, hogy az élet érdekes legyen.
Itthon dolgozom, és ez magában hordozza az ingerszegény környezetet. A családomon kívül gyakorlatilag nem találkozom emberekkel napközben, néha persze összefutok a szomszéddal, a barátnőmmel, a barátnőm férjével, ha van valami elintéznivalónk (rotakapa kölcsönbe, gyerekek közös tábora stb.). Ez hol izgalmasabb, hol kevésbé izgalmas, a kölcsön szerszám például nem annyira nyerő téma, bár felvetette az egyik kedves szomszéd, hogy messze fussak a kombájnosoktól, mert lelőnek a rúdjukkal... na én már ezen is nagyon jókat kacarászok, annyira nem történik semmi. :-)
Ezt az életmódot már rég megelégeltem, igenis akarom érezni, hogy nő vagyok, a kombájnosok füttyentgetése nem sokat segít ezen, és az anyaszerep se erősíti, egyedül a férjem bókol, de azért valljuk be, 20 év után - hiába vagyok szerelmes belé - ez kicsit másképp csapódik le az emberben, mintha egy kívülálló mondaná.
Á igen, a múltkor a benzinkutas, aki megdöbbent, mikor kiderült, hogy milyen vén vagyok, nagyon vicceseket mondott, mintha csak 20 lennék; jól szórakoztam rajta, de aki ismer, tudja, hogy folyton vigyorgok, és nem kényszerből, és csak azokra, akik szimpatikusak. Bár néha az ellenszenvesekre is, de ha látom, hogy nem hatja meg őket, akkor elbűvölően tapló tudok lenni. (mindenkitől elnézést utólag is).
Na, de hogy a lényegre térjek, voltunk 3 hétig Kínában, és mintha ott valami elkezdődött volna; mióta hazajöttünk, valahogy minden másképp van.
Az ízlelőbimbóim más ízeket éreznek, a pórusaim kitágultak, az agyam forog, a lábam fut, a súlyom csökken, a kezem jár, az önbizalmam dagad, bátor vagyok és kimondom, amit gondolok, eldöntöttem, hogy mindig kimondom, lesz ami lesz, nem tudok és nem is akarok elfojtani tovább semmit.
Ó hát nyilván vannak dolgok, amiket nem fogok kimondani, de majd igyekszem célozgatni kedvesen :-)
Jövő héten viszont kiveszem évi rendes szabadságomat, és elmegyek egy hétre dolgozni.
A cégnél, ahová könyvelek, minden évben egy-két hétig helyettesítem a pénzügyest, és nagyon szeretem ezeket a heteket. Mindent szeretek benne, új arcok, régi ismerősök, kedves kollégák, messze van, de legalább korán reggel kell menni. Ilyenkor tavaly a család is elutazott, a férjem elvitte a gyerekeket a nagymamához. Idén is így lesz ez, és ez az én szabadságom, általában hazajövök és bezuhanok az ágyba, de van, hogy barátnőzni megyek. Mire pont elkezdenének hiányozni, hazajönnek a drága gyerekek a párommal, és akkor megint boldog leszek attól, hogy látom őket.
