Szépen lassan újra szippant be a jóga.
Ma már nem úgy, mint 16 éves koromban, nem a meditáció és a jógához kapcsolódó filozófia érdekel, sokkal inkább a testemre és lelkemre gyakorolt hatása, kicsit másképp.
A pranayama, a karma, a csakra, a véda, most már mind távoliak nekem. Valamilyen szinten persze valaha valamikor nagyon megérintettek, sőt, egy csomó mindenben hiszek, de most arról szeretnék írni, mi történik a gondolataimmal, amikor jógázom.
Szeretem figyelni a testem. Koncentrálok a gyakorlatokra, szeretem a szép mozdulatokat, szeretem elhinni, hogy jól csinálom, és kijavítani, ha nem csinálom jól.
Amikor jóga közben magyarázok, az nekem is visszacsatolás, összerakom a szétesett testem egy remek kis rendszerré.
Mikor próbáltam a body artot, az volt a legnagyobb problémám, hogy a gyakorlatokban nem lehet elmélyedni, mert minden olyan gyorsan történik. Persze attól még vágyom a dinamizmusra, a mozgásokra, ezért pont megfelelő számomra az a tempó és felépítés, amit a Dinamikus jógával ki tudok alakítani.
Vannak nehezebb ászanák, amiket megfelelő időben és edzettséggel lehet szépen kivitelezni. Az egyik ilyen póz a harcos 3, ami nem tűnik egy nehéz ászanának, pláne, hogy ez még csak a belépő szint, de nekem mégis a kedvencem maradt. Soha nem fogok tökéletes skorpiót vagy íjállást csinálni, egyszerűen nem vagyok rá alkalmas, a gerincem miatt még az eke is nehézséget okoz, de ezekre nem is vágyom. A jóga egyik lényege pontosan az, hogy megtanuld a határaidat, azok feszegetését és azok elfogadását is. Abban légy boldog, amit képes vagy megtenni.
Nekem a harcos megy. Azért a kedvencem, mert harcos vagyok. Küzdő és győztes.
Minden izmom megfeszül, minden erőmmel arra koncentrálok, hogy áttörjem az előttem álló akadályokat. Nem úgy, mint a faltörő kos, hanem úgy, mint a harcos, aki felkészül, elindul a csatába, küzd, győz és meghajolva tiszteleg az ellensége előtt.
Mivel ez egy egylábas póz, nagyon fontos az egyensúly, meg kell tartani magam, meg kell találnom a helyes arányokat, tudnom kell, honnan indultam, és hová akarok eljutni.
Így született meg a tetoválás is. A csuklómra, hogy mindig lássam és mindig erőt adjon.
Mikor jógázom és harcos vagyok, csodálatos vagyok. Elhiszem, hogy az vagyok :)
