Szárnyát vagy combját

Előzmények: 1. nap, 2. nap, 3. nap, 4. nap

Az öt nap alatt úgy éreztem magam, mint Duchemin. 

Nem kóstolhattam, na jó; illatot éreztem, ennyiből más volt a helyzet. Azt vettem észre, hogy az embernek ilyenkor kinyílnak az egyéb érzékszervei, a szaglás kifinomul, a látvány egészen más. Az ízlelés is megváltozik. Főleg akkor tűnik fel a dolog, amikor már megint ugyanazt a szelet kenyeret eszed, elkezded érezni a kenyér rejtett ízeit.  Behunyod a szemed, és elképzeled, mennyire nagyonfinom. Igazából nagyon izgalmas volt, de mint mondtam, alig vártam, hogy vége legyen. Egy darabig nem fogok kenyeret enni, az tuti.

Egyáltalán nem kezdtem el jobban érezni magam (fizikailag), már tényleg mindenem fáj (fejem, állkapcsom, végtagok, izületek, derekam!!!), nem lett jobb  és könnyebb a harmadik nap után, mint ahogy mindenki prognosztizálta, az összes böjtben járatos ismerősöm azt mondta, hogy aztán már húdejó lesz nekem, a francokat, borzalmas volt.

Tegnap este (amikor már kész, vége volt, és egy szelet pavlovát is bebűnöztem a megvilágosodás örömére - isteni érzés volt a vanília, csokoládé) már ilyeneken gondolkodtam, hogy mennyire nyomorúságos élet ez, most képzeld el, akit elvittek munkaszolgálatra, kenyéren és vízen, még verték is őket, egész nap dolgoztatták, közben anélkül is micsoda fájdalmai voltak, olyan sírógörcs fogott el később ettől az egésztől... azt éreztem csupán, hogy nagyon-nagyon örüljek annak, ami megadatott, és soha többé meg ne próbáljak ilyen baromságokkal foglalkozni, mint a böjtölés!

Ennél őszintébb már nem tudok lenni. Köszönöm szépen a figyelmet.

Mostan színes tintákról álmodom

Előzmények: 1. nap, 2. nap, 3. nap.

Tegnap végre megingott a hitem. Tartottam  magam egészen eddig, hogy ez majd biztos milyen jó lesz, van ennek értelme, jó ezt csinálni. De, bevallom, azon kívül, hogy meg tudom csinálni, ha akarom, semmi hasznát nem láttam a dolognak.  Nyilván ez  volt a cél: bebizonyítani, hogy nem vagyok egy selejt, a megoldás a semmi, és ez a lényege.
Mondom anyámnak ma reggel, hogy fáj mindenem, állkapcsom, izületeim, nincs erőm, fázom, álmos vagyok. Azt mondja erre, pedig ha tovább csinálnám (még 3-4 napig), fájnának a nyirokcsomóim is.. ÉS AZ JÓ LENNE????

Tegnapi meditálásom alkalmával (délután muszáj volt ledőlnöm) azon gondolkodtam, hogy aki nem tud vagy nem szeret főzni, annak nyilván nem olyan megerőltető, ha kihagy egy menzai kelkáposzta főzeléket, vagy nem fog pizzát rendelni. De nekem ez egy akkora megterhelés, hogy el sem lehet képzelni! Nem akarok felvágni, de hogy lehet úgy vaddisznómájkrémet csinálni, hogy nem tudom megkóstolni? Este kérdeztem is a barátnőmet, hogy naaa, milyen a májkrém? Azt mondja, szenzációs, de el van sózva. Basszus!

Az hagyján, hogy főzni nehéz így, de egész este néztem, ahogy a vendégek tolják magukba. Megcsináltam a csodálatos kencéket: sültpaprika krém (4 kápia sütőben 200°C-on fekete héjúra sütve, kivéve műanyag dobozba tenni kb. 10 percre, mert akkor leválik a héja, akkor azt lehúzni, összenyomkodni vagy turmixolni, hozzá bors, feta, 2 marék darált dió, pici citromlé), cottage cheese-répa krém, májkrém. Megsütöttem a grissiniket és a pitákat. Főztem vaníliasodót, amibe 4 tojássárga kellett, úgyhogy sütöttem egy kakaós pavlovát (Bátor mondta, hogy pap lova), ne vesszen n kárba a tojásfehérje, aztán a sodóval nyakon öntöttem és feltálaltam. Még így visszagondolva is összefut a nyál a számban, egyszerűen nem bírom tovább.

A másik, amin elmélkedtem, hogy nem jó az embernek főtt étel nélkül. Mikor Erdélybe utazunk, nagyon szenvedek az egész napi szendvicsezés utóhatásaitól, nem bírom, ha nincs meleg étel a gyomromban, kell az. Tojásról álmodozom, tejről meg tésztáról.
A sportolás viccesen alakult, az öt napból háromban volt sport, két spinning és egy dagonyás nordic walking az erdőben. Először azt hittem, ezek miatt fájnak a lábaim (is), de tudjuk már, hogy ez normális jelenség.
Holnap összegzek. 

Az a szép zöld gyep, csak az fog hiányozni

Mondta Poldi bácsi az Égigérő fű című remek gyerekfilmben. Na így vagyok én a tejjel és minden tejtermékkel.

Halálom harmadik napján (1.nap, 2. nap) leginkább a tejek, sajtok, joghurtok, kefirek és mindenféle fehérje nagyon hiányzik. A gyerekeknek sütöttem szalmakrumplit, jaj, borzasztó volt. Most már határozottan érzem, hogy gyenge vagyok, fáj a jobb könyököm (igazából az a bowlingozás óta fáj, kb. egy hónapja), de most sokkal jobban. Érzem, hogy az izületeim nem szeretik, amit csinálok, fáj a derekam (isiász, mint a múltkor, csak a hólapátolástól kiújult). Ma már edzeni se akartam, holnap reggel megpróbálunk dagonyázni egyet a környező erdőségben, lassúak leszünk, fájni fog a fenekünk utána, és nagyon jókat fogunk röhögni meg sikongatni. 

További tapasztalatom, hogy a céklalé elég horror, ez a napi két dl még hagyján, de ha egész nap ezt kéne inni, nem érezném túl jól magam. Beszéltem ma reggel édesanyámmal, aki ezen az úton aktív kísérőm, biztatott, hogy most már ennél csak jobb lehet, és meglátom hétfőn (akkor már elvileg ehetek), hogy nem is akarok majd enni, mert érezni fogom a tisztulást, és abba se akarom hagyni. Egyelőre csak mosolyogtam, de velem már bármi megtörténhet, mondjuk elhiszem neki. Időnként azon kapom magam, hogy fáj az állkapcsom, kíváncsi lennék, hogy a léböjtölőknek vannak-e hasonló fájdalmaik. Szerintem a rágásmentességtől van, nem jó érzés, és várom, hogy elmúljon.

Igen, erről jut eszembe, hogy Anna barátnőmmel eszmét cseréltünk a lélek és a test tisztulását illetően. Ő azt mondta, hogy a kettő összefügg, ha a lélek tisztul, akkor a test is, és ha a test, akkor a lélek is.

Igen, ez akár igaz is, de ebben az esetben én nem hiszem el a kúra effektív méregtelenítő hatását. Nem gondolom, hogy ettől a szervezetem megtisztul és jobban fog működni. Azt gondolom, hogy mindenféle önsanyargatás a lélek számára fontos, először gyengít, aztán megerősít, az ember elgondolkodik az életéről, döntéseket hoz, leszámol és takarít, fegyelmezi magát, ezáltal rendbe tudja rakni az dolgait (nyilván nem öt nap alatt, de ez az első nagyon nagy lépés). Mellékesen történhet valami fizikailag is belül, de az egy teljesen huszadlagos dolog a cél szempontjából. Szerintem. 

Malackarajosan is befejezhetném: Maguknak szokott fájni az állkapcsuk böjtölés közben? 

Kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!

Teljesen új életem folytatása következik:

2. nap
Megkérdeztem gyógyszerészemet, és azt mondta, hogy a céklanapot szervezzem át, mert "nagyon izélgeti a májat" (sic!). Azt javasolja, hogy naponta maximum 2 dl céklalevet igyak, és ami a céklanap lenne, akkor a maradék leveket igyam egy-egy étkezésre. Így csinálom hát.

Tegnap nagyon szenvedtem, már mindenfélét kitaláltam, hogy változatosabbá tegyem az étkezést. Megpirítottam, helyettesítettem teljes kiőrlésű extrudált kenyérrel, közben szagolgattam az ebédet, amit főztem...  Jaj, nagyon kínlódtam. Csúnyábbnál csúnyább szavak jutottak eszembe, szidtam minden autóst, a gyerekeknek szóltam: nagyanyátok előre figyelmeztetett, hogy ez lesz, és kérte, hogy ne a gyerekeken vezessem le a feszültséget. Így maradtak az ismeretlen autósok és a szobabicikli. (Ne aggódj, Móni, nem vertem szét, csak tekertem :))

Na, igen, a bicikli, azt hittem, jó erőben vagyok, de nagyon hamar kiderült, hogy a napi 7 szelet kenyér és a 7,5 dl gyümölcs-, zöldséglé energiája nem elég a túlélésen túlra, alulmúltam önmagam 2 km-rel. 

Este viszont történt valami, ami miatt egyszerűen muszáj volt bűnöznöm. Édesapám jött egy vaddisznómájjal, lőtt egyet, ünnepeljük meg, mit igyunk, koccintsunk Takler Trioval, naná! (figyelem! ma vaddisznómájkrémet csinálok) Megittam hát két pohár bort (másfél dl), és közben nagyon jót beszélgettünk. Szerintem megérte :)

Egyelőre - 2 kg, de ez nyilván nagyrészt víz, legalább nem horpad be a bokám a zoknigumitól, határidős munkában sokat ülök a gép előtt, és ettől vizesedik a lábam. Ami nagyon pozitív, hogy a közérzetem egyre jobb, kezdem újra embernek érezni magam, egyébként majd' kicsattanok.

Update:
Még eszembe jutott egy érdekes élmény:
Elmentem vásárolni. Érdekes volt, mert gondolkodtam, mit főzzek holnap a gyerekeknek. Lássuk: mit ennék én szívesen.? Jaj, ez nem jó út, hiszen én most bármit szívesen megennék, aminek nem kenyéríze van. Igaz is, lehet, hogy azért kell kenyeret enni ez alatt a böjt alatt, hogy végre megutáljam?...
Így filozofálgatok magamban, miközben a kínálatot nézem. Végül alig vettem valamit, úgy éreztem, ez egy nagyon veszélyes vidék most a számomra. Ahhoz képest, hogy a főzés túlzottan nem kavar fel, a vásárlás, az azonnali zabálás lehetősége nagyon. 

Kenyeresböjt

Életemben egyszer böjtöltem, kb. 16 vagy 17 éves voltam. 

Édesanyám nagy spiritiszta - reflexológus és kineziológus -, vele mindenfélét ki lehetett próbálni.

A terv az volt, hogy 3 nap gyümölcsnap bemelegítésnek, 7 nap léböjt (tea + zöldséglé, néha gyümölcslé), aztán három újabb gyümölcsnap, utána lehet visszatérni az életbe.

Bemelegítő még oké volt (ennyi idősen mindenki borzasztó hiú, még én is), de jöttek a böjti napok.

Az ötödik napon reggel felkeltem, és összeestem a fürdőszoba felé félúton.... anyám jött: " na jó, ehetsz egy negyed almát"...

Akkor megfogadtam, hogy én ilyen soha többé!!!

Most azonban úgy érzem, tele vagyok. Hiányzik belőlem az önfegyelem, hogy betartsam a napi ötszöri étkezést, hogy csak azt egyek, amit szabad, hogy ne habzsoljak, hanem csak csipegessek (Virág elvtárs). Nagyon hiányzik a lassúság és a koncentrálás az életemből, úgy döntöttem tehát, hogy nekivágok egy öt napos kenyeres böjtnek. A másik dolog, ami miatt épp most, hogy eljött a nagyböjt ideje, a farsangi időszakban az ember tényleg elereszti magát egy kicsit, és ennek kell valami ellenpont, akár vallásos valaki, akár nem. Le kell állni néha a zabálással, na :)

Elég egyszerű a recept, reggelire és ebédre két szelet rozskenyér, a többi étkezésre pedig egy-egy szelet. Ez tiszta sor, nem kell azon gondolkodnom, hogy túlléptem-e a megengedett szénhidrátkeretet. Azt remélem, hogy elcsábulni is nehezebb lesz, hisz nem fogom azt gondolni, hogy ebből nekem egy picit szabad ennem, tudom, hogy semmiből NEM SZABAD, és kész. 

Hozzá minden nap más itóka, zöldbúzafű koktél, zöldséglé, ananászlé (ezt helyettesítem egy zöldség-gyümölcs vegyessel), céklalé, sárgarépalé. Mellé napi 3 liter víz, ezzel úgy vagyok, hogy tuti nem fog menni, de folyton iszok, amikor eszembe jut, és csináltam natúr gyógynövényes teát is, annak legalább van valami íze.

Az egész akciót irtó nagy titokban tartottam, csak anyámnak meséltem el, mire készülök. Tudom, hogy ő megérti, neki nyugodtan nyavalygok, hogy jaj, mindjárt elvérzek, erőt fog önteni belém, hogy bírjam ki, mert a Bereczki Zoli és a Szinetár Dóri is épp most böjtölt, és lámlám milyen jól néznek ki mindketten....
Egyedül annyit fűzött hozzá kapásból, hogy nem is kéne az a kenyér se (cöccö, még egyszer nem húzol be a csőbe!), de ha már eszek, legalább pirítsam meg, hogy kevesebb munka legyen az emésztéssel. Köszi :)))

Túl vagyok az első napon. Egész nap arra vártam, hogy eljöjjön a következő étkezés ideje. A napi főzés is megvolt a gyerekeknek: padlizsánkrémleves, rakott krumpli, sütöttem két kenyeret is, a gyerekeknek és a férjemnek reggel szendvicseket csomagoltam... jobban ment, mint gondoltam, egyedül a rakott krumpli látványa ingatott meg egy kicsit, de kemény leszek. 

Ja, és hát igazából nem is fogok tudni sportolni sem - állítólag, de ma lenyomtam egy Dr.House-nyi spinninget, pénteken edzés, szombat reggel edzés. Holnapra is tervezek egy House-t, talán nem fogok elájulni, de ha igen, majd abbahagyom, és iszok egy kis vizet.

Ráadásul rengeteg dolgom van még a héten, és nagyon szurkolok magamnak, hogy minden beleférjen. 

Hajrá én!

Túrógombóc Marie Curie módra

Anya: - Mi legyen az ebéd?

Hajna - Túrógombóc.

Anya - Jó. 

Boró - Pfúúúúúj, ne az legyen!

Bátor - De, az legyen!!!

Anya - Többség dönt, az lesz.

Elővettem a túrót. Kb. az egyetlen hozzávaló, amit megvettem, mondjuk tojás mindig van otthon.

Találtam 2 (azaz kettő) evőkanál zsemlemorzsát, nulla búzadarát. Lássuk, mi van itthon, amiből mégis túrógombóc lesz:

A gombóchoz: 

Fél kg túró

2 tojás

8 evőkanál kukoricadara (hurrá, találtam kukoricadarát!!)

A borításhoz: 

2 evőkanál zsemlemorzsa (muhaha)

10-15 dkg mandulaliszt (hurrá!!!)

pici olaj

A gombócnak valókat összeállítom, és kb. fél-egy órát hagyom duzzadni és puhulni a masszában lévő darát. (Ha nagyon türelmetlen vagyok, akkor a dara "al dente" marad, a gombóc meg szétesik, persze úgy is nagyon finom, csak akkor nem gombóc a neve, hanem túrófőzelék). 

Amikor kipihente magát, forralok vizet, közben elkészítem a borítást, pici olajon megpirítom a hozzávalókat. 

Kicsi gombócokat gyúrok vizes kézzel, és a forrásban lévő sós vízbe dobom. Ha feljön a tetejére, kész, Szűrőkanállal kiszedem a morzsára, összerázogatom, vagy forgatgatom, ahogy tetszik.

Cukorral és tejföllel megszórva tálalom.

ui: Boróka volt az, aki az első tányért kérte. Próbált fanyalogni, de két perc alatt eltüntette, mert tényleg annyira finom. 

Citromos almás bucik

500 g kenyérliszt (vagy finom)

1 tasak szárított élesztő (vagy 2 dkg friss)

4 kk cukor

1 kk só

egy citrom reszelt héja

150 g tejszín

50 g olvasztott vaj

másfél dl tej

1 közepes alma hámozva, lereszelve

2 ek finomra vágott citromfű

cukor vagy szezámmag a tetejére

Az almán és a citromfüvön kívül minden hozzávalót összedolgozok, majd meleg helyen kelesztem.

Amikor megkelt, belegyúrom az almát és a citromfüvet. Ha jól kidolgoztam, négy részre osztom, a gombóckákat egy kisebb tepsibe vagy tortaformába rendezem, megkenem vízzel, rászórom a cukrot vagy szezámmagot (ízlés dolga). 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 30-35 perc alatt készre sütöm.

Pásztorpecsenye

Volt az a disznóvágás, még maradt egy kis szarvasszalámi, amihez már nem jutott bél.

Viszont volt négy szűzpecsenye, ebbe szokták tölteni a kolbászhúst, így készül a pásztorpecsenye.

Most a szarvasszalámit töltötték bele.

Agyara

Előző vaddisznós posztomban elmeséltem a vadászatot.
Most megmutatom az agyarát.

Ezen a képen nagyon jól látható, milyen éles.

Jól látszik, hogy ebből a hatalmas agyarból (ez egyébként nem olyan nagy szám konkrétan, de hát azért valljuk be, elég komoly szerszám) a sötétebb rész látszik ki, a többi csak a kioperálás után tűnik fel.

Marokkói csicseriborsó leves

Á, ugyanúgy készül, mint a többi

olaj

1 fej hagyma felkockázva

egy kicsi zeller reszelve vagy felkockázva

tört koriandermag

római kömény

cayenne bors

2-3 gerezd fokhagyma aprítva

egy paradicsomkonzerv (nem volt itthon, úgyhogy 4 nagykanál sür. par.)

két konzerv csicseriborsó (jelen esetben fél kg száraz éjjel áztatva, nappal főzve, ennek egy részéből hummusz lett, olyan hamis hummusz,)

15-20 dkg vörös lencse

fél liter zöldségleves vagy alaplé vagy víz

só, bors, petrezselyem apróra vágva

lehet koriander zöld is, de azt nem szeretem

Hagyma, zeller, fűszerek, fokhagyma olajon megfuttat, rá a lencse és a csicseri (ha konzerv, akkor a végén), megkever,

felönteni vízzel plusz alaplével, megfőzni. Bele a paradicsomkonzervet levestől vagy aprítani vagy turmixolni, ahogy tetszik. Én szeretem, ha darabok vannak benne.

Fűszerezem, kész. :)