
Halálom harmadik napján (1.nap, 2. nap) leginkább a tejek, sajtok, joghurtok, kefirek és mindenféle fehérje nagyon hiányzik. A gyerekeknek sütöttem szalmakrumplit, jaj, borzasztó volt. Most már határozottan érzem, hogy gyenge vagyok, fáj a jobb könyököm (igazából az a bowlingozás óta fáj, kb. egy hónapja), de most sokkal jobban. Érzem, hogy az izületeim nem szeretik, amit csinálok, fáj a derekam (isiász, mint a múltkor, csak a hólapátolástól kiújult). Ma már edzeni se akartam, holnap reggel megpróbálunk dagonyázni egyet a környező erdőségben, lassúak leszünk, fájni fog a fenekünk utána, és nagyon jókat fogunk röhögni meg sikongatni.
További tapasztalatom, hogy a céklalé elég horror, ez a napi két dl még hagyján, de ha egész nap ezt kéne inni, nem érezném túl jól magam. Beszéltem ma reggel édesanyámmal, aki ezen az úton aktív kísérőm, biztatott, hogy most már ennél csak jobb lehet, és meglátom hétfőn (akkor már elvileg ehetek), hogy nem is akarok majd enni, mert érezni fogom a tisztulást, és abba se akarom hagyni. Egyelőre csak mosolyogtam, de velem már bármi megtörténhet, mondjuk elhiszem neki. Időnként azon kapom magam, hogy fáj az állkapcsom, kíváncsi lennék, hogy a léböjtölőknek vannak-e hasonló fájdalmaik. Szerintem a rágásmentességtől van, nem jó érzés, és várom, hogy elmúljon.
Igen, erről jut eszembe, hogy Anna barátnőmmel eszmét cseréltünk a lélek és a test tisztulását illetően. Ő azt mondta, hogy a kettő összefügg, ha a lélek tisztul, akkor a test is, és ha a test, akkor a lélek is.

Malackarajosan is befejezhetném: Maguknak szokott fájni az állkapcsuk böjtölés közben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése