Kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!

Teljesen új életem folytatása következik:

2. nap
Megkérdeztem gyógyszerészemet, és azt mondta, hogy a céklanapot szervezzem át, mert "nagyon izélgeti a májat" (sic!). Azt javasolja, hogy naponta maximum 2 dl céklalevet igyak, és ami a céklanap lenne, akkor a maradék leveket igyam egy-egy étkezésre. Így csinálom hát.

Tegnap nagyon szenvedtem, már mindenfélét kitaláltam, hogy változatosabbá tegyem az étkezést. Megpirítottam, helyettesítettem teljes kiőrlésű extrudált kenyérrel, közben szagolgattam az ebédet, amit főztem...  Jaj, nagyon kínlódtam. Csúnyábbnál csúnyább szavak jutottak eszembe, szidtam minden autóst, a gyerekeknek szóltam: nagyanyátok előre figyelmeztetett, hogy ez lesz, és kérte, hogy ne a gyerekeken vezessem le a feszültséget. Így maradtak az ismeretlen autósok és a szobabicikli. (Ne aggódj, Móni, nem vertem szét, csak tekertem :))

Na, igen, a bicikli, azt hittem, jó erőben vagyok, de nagyon hamar kiderült, hogy a napi 7 szelet kenyér és a 7,5 dl gyümölcs-, zöldséglé energiája nem elég a túlélésen túlra, alulmúltam önmagam 2 km-rel. 

Este viszont történt valami, ami miatt egyszerűen muszáj volt bűnöznöm. Édesapám jött egy vaddisznómájjal, lőtt egyet, ünnepeljük meg, mit igyunk, koccintsunk Takler Trioval, naná! (figyelem! ma vaddisznómájkrémet csinálok) Megittam hát két pohár bort (másfél dl), és közben nagyon jót beszélgettünk. Szerintem megérte :)

Egyelőre - 2 kg, de ez nyilván nagyrészt víz, legalább nem horpad be a bokám a zoknigumitól, határidős munkában sokat ülök a gép előtt, és ettől vizesedik a lábam. Ami nagyon pozitív, hogy a közérzetem egyre jobb, kezdem újra embernek érezni magam, egyébként majd' kicsattanok.

Update:
Még eszembe jutott egy érdekes élmény:
Elmentem vásárolni. Érdekes volt, mert gondolkodtam, mit főzzek holnap a gyerekeknek. Lássuk: mit ennék én szívesen.? Jaj, ez nem jó út, hiszen én most bármit szívesen megennék, aminek nem kenyéríze van. Igaz is, lehet, hogy azért kell kenyeret enni ez alatt a böjt alatt, hogy végre megutáljam?...
Így filozofálgatok magamban, miközben a kínálatot nézem. Végül alig vettem valamit, úgy éreztem, ez egy nagyon veszélyes vidék most a számomra. Ahhoz képest, hogy a főzés túlzottan nem kavar fel, a vásárlás, az azonnali zabálás lehetősége nagyon.