A wannabe futó

Én egy WANNABE FUTÓ vagyok.

Vágyom rá, hogy futó legyek, De nem vagyok. Futok, és mégse.

Nem küzdök érte, hogy gyorsabb legyek, nem követek semmilyen edzéstervet, nincs bennem tudatosság, versenyszellem, vágy a jobb és jobb teljesítmény elérésére. Nem szeretnék 1:45-ös félmaratont, nem akarok maratont, nem akarok senkit leelőzni.

Egy dologra vágyom csupán, hogy amikor abbahagyom, akkor elégedetten vigyorogjak, mint a vadalma, és örüljek annak, hogy jól esett és azért futottam, mert hihetetlenül élveztem.

Persze minden héten eldöntöm, hogy a jövő héten tényleg betartom, amit elterveztem, tényleg fogok heti háromszor futni menni, simán megbírom, persze, és minden év végén eldöntöm, hogy a következő szezonra milyen versenyeket fogok szuperül teljesíteni.

Eddig nagyjából tartottam magam az elvárható minimumhoz, de ez az év minden várakozásomat alulmúlta. LOWPOINT, LOWPOINT, LOWPOINT... ezt harsogtam hetente, havonta.

Kezdődött minden azzal, hogy tavaly karácsony óta folyton vesemedence-gyulladásom volt, aztán kiderült, hogy nem is a vesémmel van gond, hanem epekövem van. De addig már megvolt egy-két verseny, volt köztük egy Mogyi Triatlon Baján, életemben nem szenvedtem annyit, mint ott (a futópálya mondjuk egy borzalom volt - mivel nem tudok rendesen kerékpározni), semmi nem ment, minden szar, mindenki kapja be, utálom, hagyjatok, pfúúújjjj.

Erre mégis bevállaltam két kört a K&H félmaratonváltón. Normális vagy, Szilvia? Járni se bírsz! A második 7 km-t remek 56 perces idővel sikerült lefutnom legyalogolnom. 

Faddra  (triatlon) már úgy mentem, hogy oké, na még itt végigbénázom a pályát szombaton, aztán vasárnap befekszem a kórházba, hétfőn megműtenek, és minden jóra fordul.

Egy hónappal később életem legjobb hangulatú triatlon versenyén vettem részt Kenesén, futni még mindig nem sikerült, de végig mosolyogtam (a víz alatt is), és az úszás állati jól ment (nem röhög a sok fiatal... magamhoz képest volt állati jó, oké?), a bringa melós volt és félelmetes (a fordítónál ordítottam a frissítő fiúnak, hogy VIGYÁÁÁZZZZ, JÖVÖÖÖKKK! - nem vette komolyan, majdnem elcsaptam), és aztán futottam egy olyat, amilyet, viszont rengeteg ember jött még utánam, simán menő voltam :)) Imádtam!

És minden jóra fordult, tudok megint 6.30-cassal 5 km-t futni, ami jó érzés, és nem is megerőltető, meg kéne erőltetnem magam, mert megint a fejembe vettem dolgokat, és ha nyugdíjas tempóban tötymörgök, akkor szintidő után fogok beérni. De majd meglátjuk, a kéne meg a kedvem van hozzá két külön dolog, és az utóbbi sokkal erősebb szkanderben.

Nagyon sok tervem van, írom szorgalmasan egy cetlire, akarok Naszály trailt, januárban félmaratont , július végén 5i50-et, szeptemberben Füreden olimpiai távot (ezeket még nem mondtam a férjemnek :)), és ha nem csinálom rendesen a heti három futást, akkor nem fog menni. 

Úgyhogy most csinálom, jó? Segítsetek, hogy csináljam! Gondoljatok rám sokat! Cserébe nagyon sokat fogok mosolyogni és puszikat dobálni.

Köszönöm, drágák vagytok :)

Miért legyél önkéntes?

Őszintén szólva nem régóta foglalkozom tudatosan az önkénteskedéssel, viszont nagyon intenzíven sem csinálom. Ami belefér a világképembe, életembe, időmbe, azt viszont szívvel-lélekkel teszem.
Egyre többször kapom magam azon, hogy más embereknek akarom az életet megkönnyíteni, régebben is sokat segítettem, beszélgetéssel, apróságokkal, ez bizonyos, csak nem tudatosan műveltem, inkább csak a neveltetés, az ösztön munkált bennem.
Most viszont már bevonom a családomat is, mert jó példával akarok elől járni, boldogulunk, vidámak vagyunk, sportolunk, szeretünk, beszélgetünk, önkénteskedünk.
Eddig csak néhány rendezvényen vettünk részt, futottam félmaratont a Magyar Élelmiszerbankért, a lányommal felszolgáltunk adománygyűjtő rendezvényeken, és legutóbb egy kétnapos terepfutóversenyen, a Trans Mátrán frissítettük a maroknyi versenyzőt az erdő közepén felállított ellenőrzőponton.
Összeszedtem pár PRO érvet az önkéntes munka mellett néhány példával, de minden úgysem fog eszembe jutni, határ a csillagos ég. A pontokba szedés semmit nem jelent, csak annyit, hogy könnyebb hivatkozni egy-egy pontra később.
Kontrák nem jutottak eszembe olyanokon kívül, hogy néhány esetben pénz- és  időigényes és hogy az ember neaggyisten ebolás lehet tőle, de ezektől a semmiségektől talán tekintsünk is el :)
Lássuk:

1. Változatos! (Tényleg bármit és tényleg bárhol!)
2. Vidám! (felvidítani embereket és állatokat a legnagyszerűbb dolog. Akinek segítesz, hálás lesz, hogy visszahoztad az életkedvét. A többi önkéntessel egy csomót lehet röhögni)
3. Kortalan! (bárki, bármikor, bármennyit)
4. Jó levegőn lehetsz egész nap. (szervezett túrán vagy futóversenyen való frissítés, erdei szemétszedés, madárgyűrűzés )
5. Ki sem kell mozdulnod a városból. (szegénykonyha, városi közösségi szemétszedés, betegápolás, városi futóversenyeken frissítés, állatvédő munkák)
6. Megismerkedhetsz egy csomó emberrel. (az összes többi önkéntessel, illetve azokkal, akiknek segítesz)
7. Nem kell megismerkednek senkivel. (a többi önkéntes nagyon elfogadó és toleráns, úgyhogy nem kell barátkoznod, ha nem akarsz. Akin segítesz, az meg örül, hogy él. Az állatok nem beszélnek vissza)
8.Ha vannak pszichológusi ambícióid, itt kiélheted. (az emberek egyszercsak  elkezdenek sokat beszélni magukról. Végre meghallgatja őket valaki)
9. Nem kell mindenki nyomorát meghallgatni. (nagyon sok helyen nincs rá idő és keret sem, illetve lásd 6. pont)
10. Példa vagy! (bővebben a bevezetőben. De nemcsak a gyerekednek, hanem mindenkinek. Hidd el, hogy amit csinálsz, nagyon sok emberre hatással van. Gondolj csak arra, hányan kezdenek futni annak hatására, hogy az ismerősük a futásait posztolgatja! Ez ugyanúgy ragadós )
11. Ha bonyolítós fajta vagy, a végtelenségig bonyolíthatod. (például egy afrikai önkéntes expedíció megszervezése orvosokkal, gyógyszerekkel, engedélyekkel, vízumokkal és sok-sok kenőpénzzel)
12. Ha faék-típusú vagy, lehet az egész tökegyszerű. (odamész egy állatmenhelyhez és segítesz. Becsöngetsz az idősek otthonába és segítesz...)
13. Ha szereted az állatokat, ott a helyed!
14. Ha nem szereted az állatokat, egyáltalán nem kell velük foglalkozni.
15. Az önkéntesség egy hatalmas BULI!
16. Az az elismerés, hála és köszönet, amit ezért kapsz, felbecsülhetetlen. Szeretni és/vagy tisztelni fognak, ezzel választásokat lehet megnyerni, ezzel ügyeket és embereket lehet megnyerni. Olyan feltöltő ereje van, ami nagyon kevés dologgal érhető csak el. 
17. Mindenből pont annyit teljesíts, amennyit vállalni tudsz és akarsz. A nagyon pici apróságok is rengeteget számítanak. (Ha szurkolsz, mosolyogsz, banánt szeletelsz, az is ugyanúgy számít!)
18. Ha nem szeretsz emberek közé menni, akkor is tehetsz jót: sütsz egy tálca sütit, beadod egy ételosztó szervezetnek (pl Heti betevő ) és ők szétosztják. (köszi, Gombi)
19. Nem kell óriásrendezvényre menni a kellő töltöttség eléréséhez. A kicsik meghálálják magukat. A nagyok meg azért jók, mert nagyok :)

Ez csak a kezdet, amint eszembe jutnak újabb pontok, ki fogom egészíteni. Ha van hozzáfűznivalód, nagyon szívesen veszem, azt is beleírom.

HAJRÁ!

A fotó Kosdi Önkéntesek (ÖNTEK) farsangi jótékonysági rendezvényén készült.