Anyámat 25 éves korában műtötték porckorongsérvvel, alig 8 hónapos voltam. Mikor gyerekkoromban ezt elmesélte, azt gondoltam, hogy ehhez ő már elég öreg volt akkor, biztosan ez egy "normális" dolog, hogy ilyenkor már műtögetik az embert. Megtudtam azt is hamar, hogy ez nem annyira normális, sőt, ő a gerince miatt lett leszázalékolva, Bechterew-kórja van. Ez nőknél elég ritka, és férfiágon öröklődik jellemzően (kivéve, anyám, ugye).
Én nagyon hajlékony gyerek voltam, de valahogy mindig bennem volt, nehogy anyu sorsára jussak. Amíg nem volt gyerekem, azért nem vettem olyan komolyan a dolgot, sőt, mivel elég erősnek éreztem magam, folyton cipelgettem a porontyokat, elől, hátul, volt olyan is, hogy elől is meg hátul is volt gyerek, persze mindezt megfelelő izomzat és tartás nélkül tettem.
Nőttek a gyerekek, nekem meg fájt a derekam, nagyjából 6-7 évvel ezelőtt egy évzárót kellett kihagynom amiatt, hogy öltözködés közben "úgy maradtam" derékszögben. Utána nem sokkal elmentem az ortopédiára, ahol megállapították, hogy van egy S a gerincemben, erre is ferdül meg arra is. A csípőm is fájt, a térdem is fájt, mindenhol fájt. Összeraktam magamban, hogy kihordtam három gyereket egy eleve fokozott lordózissal (fokozott ágyéki görbület - tudjátok, mint a plázaderék, pucsítós...csak én nem direkt csináltam, hanem így állt), és ez a bal oldalon a csípőmre ültetve a gyerek, jobb kezemmel főzök - dolog se tett neki valami jót.
Mikor rádöbbentem, hogy ebből bajok lehetnek, elkezdtem komolyan foglalkozni a gerinctréninggel. Először jártam, aztán megtanultam, évek óta már tanítom is. Úgy éreztem, hogy mindent megtettem, hogy jó legyen neki, tréningezem, izmokat építek és okosítok köré, a törzsem többi izmát is edzem a különböző sportokkal, amiket gyakorolok.
És akkor erre fel egy hete megint "úgy maradtam", ezúttal a fürdőszobában, zuhanyzás közben.
Pár nappal azelőtt gyógytornásznál voltam, aki egy csomó mindent mondott, többek között, hogy az egyik lábam hosszabb, mint a másik, és ebből fakad minden lumbális panaszom. Meg vagyok borulva statikailag. Meghúzgált, megtekert, megmasszírozott, belémkönyökölt, betépelt, és utamra engedett: Azt mondta, mindent csináljak úgy, ahogy eddig, hétfőn pedig menjek vissza, a maradék letapadást kimasszírozza belőlem, és ad gyógytornát is .
Két nap múlva este futottam 6 km-t, aztán volt egy dinamikus jógám, akkor már éreztem, hogy valami nem százas, úgyhogy nem toltam meg nagyon, csak úgy vigyázva, inkább sokat magyaráztam, hogy mit csináljanak a vendégek.
Másnap reggel nagyban zuhanyozok, emelem, a lábam, hogy megmosom, hát úgy maradtam. Folyt rám a víz, én meg csak nyögtem, és mozdulni se tudtam. 10 percbe telt, mire eljutottam egy ágyig. Ott feküdtem a gyerek ágyában reggel 6-kor (aki nem tudom mért nem ott aludt egyébként) vizesen, meztelenül... Felhívtam sorban a családtagokat telefonon (mert teló volt nálam, naná), hogy jöjjenek, és takarjanak be... jöttek, adtak csillapítót, betakartak, megmasszírozták, a férjem hozott kávét (ő hozta az ágyba a kávét... már ezért megérte :))), két óra múlva már fel tudtam ülni, újabb két óra múlva így néztem ki, mint a képen. Pár napba beletelt, mire elhagytam először az egyik mankót, majd a másikat.
Hétfőn visszamentem a gyógytornászhoz, akinek elmondtam, hogy jártam. Sokat nem dolgozott rajtam, viszont kaptam egy másik gyakorlatsort, amit napi háromszor csinálok és már egész jól kezdek helyrejönni.
Viszont hétfő este sikerült eljutnom egy MR vizsgálatra, és amit ott láttam, attól a szavam is elakadt.
A képen egy csinos
A leletem szerint van némi esély csigolyacsúszásra is, (spondylolisthesis), viszont ami jó hír, hogy viszonylag középen maradt.
Ami még jobb hír, hogy jó eséllyel visszatornázható a helyére, és bízom benne, hogy nem kell műteni.
Az eset tanulságai:
- Örülök, hogy köré tudtam építeni ezt a sok okos izmot, amik miatt a gyógyulásom hamarabb fog bekövetkezni, mintha nulláról kéne mindent felépíteni. Nagyon fontos, hogy mire a gyerekeink megszületnek, már bivaly izmaink legyenek, hiszen először a pocakban, később az ölünkben, hátunkon, nagyon sokat kell őket cipelni. És egyre nehezebbek lesznek! -->; TORNÁZZATOK!
- Ha komolyabban vettem volna a gyerekek előtt, terhesség alatt és a gyerekszülés után a törzsizmok és a core-izmok fejlesztését (azt se tudtam, mi az), akkor ez az egész valószínűleg be sem következik. --->t; TORNÁZZATOK!
- Azzal, hogy elkezdtem a gerinctréninget, a folyamatot késleltettem, és lehet, hogy ennek köszönhetem, hogy most nem egy kiszakadt sérvem van, hanem "csak" egy kiboltosodott... ---> TORNÁZZATOK!
Amit én tenni szeretnék, az az akut fájdalmak elmúlása után a gyógytorna folytatása és a sokkal megfontoltabb sportolás. Az úszást tudom folytatni, bringázni csak könyöklővel szabad, egyenes háttal, úgyhogy pucsítani fogok az utakon :)
A futást egyelőre sajnos hanyagolnom kell, de milyen jó, hogy ott van nekem a nordic walking, az a sport, amivel ki tudom váltani a futóedzéseket, ugyanolyan intenzitású edzést tudok tartani, csak gerinckímélő módon.
Éljetek, sportoljatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése