Olyan vagyok, mint Pierre Richard, csak se nem magas, se nem szőke, de az ügyetlenség stimmel.
Hihetetlen, hogy mindig történik velem valami baleset. Mondom én az uramnak, hogy koordinációs problémáim vannak, valami nincs a helyén az agyamban, de nem hiszi el, azt gondolja, hogy nem figyelek oda.
Olyanok történnek, hogy például nyitom ki az ajtót, de ott marad az egyik lábam, amiben megakad az ajtó, én mégis kiindulok. Beverem a fejem.
Rendszeresen összeégetem magam a konyhában. Most is vannak rajtam égésnyomok, pedig már kaptam egy egész alkart beborító teflonbevonatú kesztyűt, amivel könyékig simán benyúlhatok a sütőbe, semmi bajom nem lesz.
Mielőtt éles késeim lettek volna, még több baleset ért, mert az életlen késekkel sifiteltem meg karistoltam meg szurkáltam mindent, és ebből elég sok baj történt.
Mióta éles késeim vannak, azóta egy komoly balesetem volt kés miatt, ez nyomtalanul begyógyult. De úgy látszik, a bal mutatóujjamat nem szeretem, mert egy sokkal komolyabb sérülést okoztam magamnak rajta, ami miatt az ujjbegyem egy részét nem érzem.
Akkor is tragédia történik, amikor nem vagyok béna. Nyáron beleléptem gumipapucsban egy ácskapocsba. Már csak röhögtem, áááá, nemrég kaptam tetanuszt, amikor ledaráltam az ujjam, nem megyek a sebészetre, majd beforr. Elmúlt.
Az anyám pont ilyen. A kislányom pont ilyen. Borzalmas látnom, hogy ugyanezeket a hibákat követi el, nagyon szeretném, ha kinőné, megtanulna bánni a testével, látná az akadályokat, nem menne neki a falnak, és nem vágná le az ujját. Próbálom tanítani folyton-folyvást, és közben reménykedem.
Ami a történetben furcsa, hogy egy időben nagyon sokat gyöngyöztem, finommechanikámmal nem voltak problémák, a késtanfolyamon (!) én vágtam a legszebb zsülien-répákat, a legvékonyabb káposztacsíkokat.
Kicsi korom óta táncolok, marhajól megy az egyensúlyozás, tudom, hogy a középpontom, szépen és pontosan csinálom a mozdulatokat.
Ezek szerint mégis a figyelemmel van a gond?
jéé, ez kimaradt nekem, csak most olvastam.
VálaszTörlésérdekes ez a kérdés. lévén, hogy testről szól, magamra veszem, felhívásnak táncra, gondolkozom rajta kicsinyt én is. a finommotorikának ehhez szerintem sincs semmi köze, valóban. a táncon meg agyalok, hogy vajon hogy van-e: ahhoz tényleg fontos érezni, hogy hol vagy középen, valószínűleg nem is ezzel van gond. talán inkább a határaid, a kontúrok érzékelése? hm... persze most csak agyalok, tűnődöm, ezek nem fix válaszok, vagy tuti megmondások. vagy valóban koncentráció kérdése lenne? azt te tudod igazán csak, hogy amikor baleset ér, akkor épp ott voltál-e agyban, vagy valahol nagyon máshol.
pussz.
Kontúrok? hát azt hiszem, ha a centrum rendben van, a kontúrok is a helyére kerülnek :)
VálaszTörlésDe tény, hogy ha nagyon figyelek, akkor rendben vannak a dolgok, és ebből két dolog következhet. Vagy képtelen vagyok koncentrálni, vagy tényleg béna vagyok és nem ezen múlik :)
De pl. a múltkor bowlingoztunk. Amikor odafigyeltem, nagyon jól ment. Csodás ez a mozdulatsor, és csak akkor tudtam jó lenni, mikor odafigyeltem a mozdulatsorra. jaj, ez már nagyon spirituális :))
nem, nem vagyok benne biztos, hogy a középpont megtalálásával mindig együtt jár a kontúrok helyes érzékelése (bár valószínű, hogy többségében valóban így van).
VálaszTörlésmi ebben a spirituális, te lyány? :-D
Nem tudom, eccerű lény vagyok, nekem ez már spirituális :)
VálaszTörlésMindenképp el kell gondolkodnom a középpontokon és a kontúrokon, ez tény.