Boróka piskótája

Ez egy olyan recept, amit nyolc éves gyerek simán elkészít, mondom simán, én csak a sütőt szoktam bekapcsolni, de most már csak messziről ordibálok, hogy milyen állásba kell hány fokra.

Számos csodálatos gyermekeim (természetesen a férjem és a kutya is beszámít) egyike Boróka, aki nagyon szeret sütni.

Egyszer találta egy füzetkében ezt a receptet, amiben az a nagyon jó, hogy nem kell hozzá a tojásfehérjét külön felverni, a tészta mégis könnyű és magas lesz. Nekem soha nem sikerült ilyen jól, annyira büszke vagyok a kislányomra... :)

Íme:

240 g finomliszt

2 csapott teáskanál sütőpor

egy üveg meggybefőtt (célszerű a magozott)

6 közepes tojás

200 g porcukor (kicsit elveszünk a szóráshoz)

1 tasak vaníliás cukor

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, légkeverésnél 160-ra. Vegyünk egy tepsit (20x30-as a miénk), kenjük ki, vagy béleljük ki sütőpapírral, kinek hogy tetszik.

Az egész mutatvány annyi, hogy a tojást a cukrokkal habverővel alaposan felverjük, jó habos legyen, aztán a sütőporral elkevert lisztet hozzászitáljuk, közben alacsony fokozaton keverjük a tésztát.

Amikor ez kész, a tepsibe öntjük, és szépen megszórjuk a lecsöpögtetett meggyel. Ha jól emlékszem, van egy olyan trükk, hogy a meggyeket lisztbe forgatjuk, és akkor nem süllyednek el, de valaki szóljon, hogy ez tényleg működik-e, mert a gyerek soha nem alkalmazta.

Aztán be a sütőbe, fél óra kb., ne nyitogassuk, inkább világítsunk be egy elemlámpával, ha nem világít magától a sütőnk.

A meggy levét természetesen egy kis citromlével, vízzel, rózsavízzel megbolondíthatjuk, és a süti mellé tálaljuk.

Ha kész, porcukrot szórunk rá.

Keresgélős játék

Egy ideje úgy csinálom, hogy addig nem vásárolok semmit (kivéve, ha vendégek jönnek), amíg ki nem fogy minden kombinálható alapanyag a hűtőből.

Annyit rettegtem én már, hogy jaj most már biztos megromlik valami, mert folyton becsúszik ez-az a hűtő legmélyébe, amit elfelejtek, és akkor jön a férjem, aki razziázik, majd egy csomót hallgatom, hogy megint ki kell dobni a kaját. Úgy utálom kidobni, de szerintem mindenhol előfordul ilyesmi...

Úgy döntöttem hát, hogy ez kihívásnak sem utolsó.

Liszt, élesztő mindig van itthon, ezek annyira alap dolgok, legyen

miből kenyeret sütni, kenyér nélkül nem élet az élet.

A többi esetleges.

Pl. tegnap este így született egy négysajtos lila hagymás pizza, mindenféle sajtból volt kb. 3-5 dkg, azokat rápakoltam a pizzatésztára (márvány, camembert, edámi, parmezán... kb. ezek), rá a csíkokra vágott hagymát, és kész is.

Nagyon jó kis játék a semmiből főzni, mindenkinek ajánlom, aki szeret kísérletezni :-)

Persze senkinek sem kívánom, hogy ne legyen miből, de azért ez így meglehetősen pénztárcakímélő is, sokkal kevesebbet költök kajára azóta.

Nem vagyok híve a nagyonflancos alapanyagoknak, minimál konyhán nőttem fel (rántott csirke, rakott krumpli - sok krumpli, kevés minden, pörkölt, halászlé,

ünnepekkor pacal....).

A férjem erdélyi, náluk szoktam főzni abból, ami ott van, és ez nagyon tetszik nekem, apósom kifejezetten szereti, ha én főzök, anyósom is kér, hogy én , ő addig legalább játszik az unokákkal vagy pihen. Új ízeket csalogatok elő az ottani megszokottakhoz képest, és ennek mindenki örül.

Na jó, a múltkor bekerült a salátába egy Valenciai szűz olívaolaj is, amit egy nagyon kedves barátnőm hozott ajándékba Spanyolországból, megbolondítottam vele mindenki nagy megelégedésére.

Hú erről jut eszembe, hogy amikor stoppal voltunk 15 éve Korzikán, semmi pénzünk nem volt, csak csorgattuk a nyálunkat a sajtok, mézek és sonk

ák után, na akkor megfogadtuk, hogy egyszer oda visszamegyünk számtalan gyermekünkkel, és mindent végigkóstolunk.

Ez még mindig terv, és minden évben eldöntjük, hogy na jövőre megyünk. Egyszer megyünk úgyis. Korzika szívem csücske, mint ahogy Cordoba "szívem messze otthona".

A fotón az A la Carte társasjáték hozzávalói láthatók.

Aranyérmes

Csokoládés-kókuszos rizspuffancs, vagy mi a nyavalya

Gyorsan valamit sütni kell, megyünk táncolni, oda szokás vinni. Havonta egyszer van, és mindenki hoz valamit. A férjem mondta, hogy minek vettem ezt a puffasztott rizst, csináljak már vele valamit, egyáltalán mire jó ez... Aztán volt még kókuszreszelék, meg egy kis csoki, na lássuk, mit találok.

Volt egy recept egy könyvben. Egy színes-szagos, szalagos könyvben.

De hát nem volt hozzá ez meg az, viszont volt hozzá más.

Így lett a fele eredeti, a másik fele saját fejlesztés.

Világos réteg:

50 g vaj

50 g puffasztott rizs

100 g kókuszreszelék

4 ek cukor

3 dl tejszín

2 kk keményítő

Sötét réteg:

50 g vaj

50 g puffasztott rizs

125 g étcsoki

3 ek cukor

Sötét réteghez a vajjal és a cukorral megolvasztottam a csokit (lehet gőzfürdőben), és a másik adag rizspufira öntöttem, elkevertem.

Kibéleltem sütőpapírral egy 20x20 formát, abba belelapogattam, hagytam dermedni.

Világos réteghez a vajat a cukorral megolvasztottam kis lábaskában, bele a tejszínt, mikor felfőtt, bele a pici vízzel simára kevert keményítőt.

Az egészet a rizspufi és a kókuszreszelék keverékére öntöttem, jól kikevertem.

A cuccot a csokis dermedt rétegre simítottam.

Pár óra hűtés után nagy kínkeservvel szeleteltem, ugyanis a csokis réteg sokkal keményebb, mint a kókuszos.

A fotón azért van fordítva a két réteg, mert előbb a kókuszost tettem, és csak utólag jöttem rá, hogy ez egy elhibázott lépés volt.

A táncolóknak ízlett, és tényleg finom, de valamiért mégse barátkoztunk össze.

Vadmalac film közben

Előző posztom folytatása következik. Ódákat zengek az öntöttvas fazék csodálatos képességeiről.
Megláttam egy vasedényben két éve, és rögtön éreztem, hogy ez a leértékelés csakis amiatt van, hogy végre nekem is lehessen egy ilyen főzőeszközöm.
Ezt az ételt már háromszor csináltam benne.

Először, amikor a The Game című filmet néztük. Tiszta szerencse, hogy már láttuk régebben, mert kizárólag a kajára tudtunk gondolni, Michael Douglas szenvedései eltörpültek az étel utáni vágyunk mellett.
Másodszor egy csomó embernek főztem, voltak gyerekek is, csípőset tehát nem tehettem bele.
Harmadszor tegnap este, ünnepeltük a házassági évfordulónk másnapját, Halálos fegyver 2. volt a soron épp. Mel Gibson is több figyelmet érdemelt volna, de így járt.

Ezek után levonhatom a következtetést, hogy ez a csodás étel csakis csípősen jó!!!
De akkor nagyon!

A recept:

Hozzávalók:

4 nagy fej hagyma

1 fej fokhagyma 

5 ek kacsazsír

5 ek fehérbor

1 kk köménymag

2 kg vadmalac comb

5 ágacska kakukkfű

só, bors

Harissa és babérlevél

A hagymát karikákra vágjuk, és pár percig dinszteljük az olajon, amíg el kezd pirulni. Rászórjuk a vékony szeletekre vágott fokhagymát és a köményt is, majd sózzuk, és betoljuk a sütőbe 80 fokra két órára. Aztán megy  bele chili, babérlevél is.

Közben a combot körben besózzuk, borssal bedörzsöljük, és egy serpenyőben minden oldalát körbepirítjuk nagy lángon, vagyis kérget sütünk rá. A hagymára tesszük, beleszórjuk a kakukkfűágat is, és további 4 órát sütjük úgy, hogy közben az edényen van a fedője. Nagyon finom szaftos marad a hús, isteni puha lesz a hagyma. 

Eredeti recept  Fűszeres Eszter blogján: http://fuszereslelek.blog.hu/2011/01/19/csak_lassan_8

Strong Mohammed

Egyik kedvenc csípősítőnk a harissa.

Erős Pista után Strong Mohammednek hívjuk, ugyanis ez egy észak-afrikai arab fűszerkeverék, nagyrészt chili, serrano paprika, koriander, fokhagyma, római kömény... régiónként változik, ki mivel tuningolja még.

Házilag is készíthető, természetesen. Én akkor találkoztam vele először, amikor az akkor még lovagom, ma már férjem (is) Líbiából megérkezett egy doboz ilyennel.

Hozott többet, egy jóbarátjának is többek között, aki vidáman kanalazgatta _magában_ , én meg egy cseppjétől rosszul voltam és lángot fújtam.

Vadmalaccal álmodni

Mai vacsora délután 2-től este 7-ig készül ebben:

Részletes leírás holnap.

Addig is az előzmények: http://fuszereslelek.blog.hu/2011/01/19/csak_lassan_8

Rókagombás rizottó

Az úgy volt, hogy kaptam 20 dkg csíki rókagombát. És előtte pár nappal vettem rizottórizst.

Jött vendégünk is, aki vega, mentünk is a hegyre egy jó nagyot, tudtam, hogy jól fog esni, és még energiám is lesz megcsinálni.

Főztem egy alaplevest (csirkefarhát mindig van a fagyasztóban). Megbontottunk egy finom zsidvei fehérbort.

Fél kg rizottó rizs

2 ek vaj + egy löttyintés olívaolaj

1 liter alaplé

3 dl fehérbor

só, bors

2 nagy fej lilahagyma

szerecsendió

30 dkg rókagomba (esetemben 20 dkg rókagomba + egy marék szárított vargánya melegvízzel felpuhítva)

2 ek vaj

só, bors

4 g foghagyma apróra vágva

kakukkfű

Nem nagy pukkanás az egész.

Az apróra vágott hagymát a vajon párolni, bele a rizst,

jól átforgani, majd el kell kezdeni felönteni a borral, apránként, amíg fel nem szívja, aztán a levessel, apránként, folyamatosan kevergetve, amíg el nem fogy. Ha nem elég a lé, még lehet rásegíteni, a végén egy szottyos-krémes főtt rizst kell kapni. Közben fűszerezem.

Ha nagyon unatkozunk kevergetés közben, akkor elkészíthetjü

k a gombát:

Vajon párolni, bele a fokhagymát, só, bors, kakukkfű.

A legvégén össze kell forgatni a kettőt, és kész is.

Aztán már csak ki kellett vinni a tűz mellé a kisasztalra, a maradék bor jól illett hozzá.