Keresgélős játék

Egy ideje úgy csinálom, hogy addig nem vásárolok semmit (kivéve, ha vendégek jönnek), amíg ki nem fogy minden kombinálható alapanyag a hűtőből.

Annyit rettegtem én már, hogy jaj most már biztos megromlik valami, mert folyton becsúszik ez-az a hűtő legmélyébe, amit elfelejtek, és akkor jön a férjem, aki razziázik, majd egy csomót hallgatom, hogy megint ki kell dobni a kaját. Úgy utálom kidobni, de szerintem mindenhol előfordul ilyesmi...

Úgy döntöttem hát, hogy ez kihívásnak sem utolsó.

Liszt, élesztő mindig van itthon, ezek annyira alap dolgok, legyen

miből kenyeret sütni, kenyér nélkül nem élet az élet.

A többi esetleges.

Pl. tegnap este így született egy négysajtos lila hagymás pizza, mindenféle sajtból volt kb. 3-5 dkg, azokat rápakoltam a pizzatésztára (márvány, camembert, edámi, parmezán... kb. ezek), rá a csíkokra vágott hagymát, és kész is.

Nagyon jó kis játék a semmiből főzni, mindenkinek ajánlom, aki szeret kísérletezni :-)

Persze senkinek sem kívánom, hogy ne legyen miből, de azért ez így meglehetősen pénztárcakímélő is, sokkal kevesebbet költök kajára azóta.

Nem vagyok híve a nagyonflancos alapanyagoknak, minimál konyhán nőttem fel (rántott csirke, rakott krumpli - sok krumpli, kevés minden, pörkölt, halászlé,

ünnepekkor pacal....).

A férjem erdélyi, náluk szoktam főzni abból, ami ott van, és ez nagyon tetszik nekem, apósom kifejezetten szereti, ha én főzök, anyósom is kér, hogy én , ő addig legalább játszik az unokákkal vagy pihen. Új ízeket csalogatok elő az ottani megszokottakhoz képest, és ennek mindenki örül.

Na jó, a múltkor bekerült a salátába egy Valenciai szűz olívaolaj is, amit egy nagyon kedves barátnőm hozott ajándékba Spanyolországból, megbolondítottam vele mindenki nagy megelégedésére.

Hú erről jut eszembe, hogy amikor stoppal voltunk 15 éve Korzikán, semmi pénzünk nem volt, csak csorgattuk a nyálunkat a sajtok, mézek és sonk

ák után, na akkor megfogadtuk, hogy egyszer oda visszamegyünk számtalan gyermekünkkel, és mindent végigkóstolunk.

Ez még mindig terv, és minden évben eldöntjük, hogy na jövőre megyünk. Egyszer megyünk úgyis. Korzika szívem csücske, mint ahogy Cordoba "szívem messze otthona".

A fotón az A la Carte társasjáték hozzávalói láthatók.