Az egész évemet sportteljesítmény szempontjából kidobhatnánk a kukába, mégis van két verseny, amiért ezt az egész hercehurcát a vesegyulladásokkal, fájdalmakkal és epeműtéttel érdemes volt végigcsinálni, az egyik a Balatonman Kenese 40.5 , a másik pedig a Naszály Trail. Ez utóbbi több okból is a szerelmem. Egyrészt itt lakom. Hiába vagyok gyüttment, hiába csak 11 éve látom nap mint nap ezt a fantasztikus vidéket, úgyis a magaménak érzem, egész életemben ilyen helyen szerettem volna lakni. És milyen szerencsés vagyok, hogy ez az álmom valóra válhatott.
A másik, hogy ez a hegy egy szemét kis ribi, mindig megviccel, amikor jó kedvében van, és az időjárás kedvező, akkor azért hívogat, amikor pedig esőben, rossz időben csupa agyagos, sáros, nyálkás, szutykos, azért vonz. Mindenképpen magadévá akarod tenni. Amit a csúcson kapsz tőle, az páratlan élmény mindkét esetben.
Harmadszor indultam neki a Naszály Trailnek, másodszor értem célba. Első alkalommal (2013) még nem volt S táv, volt a 24 km és a 48. A kisebben indultam, de hamar beláttam, hogy ez nekem még nem való, kiment a bokám, visszaballagtam hát a rajthoz, és bevártam a többieket.
Tavaly nagyon vártam, nagyon akartam, nagyon fel voltam fázva. Megkértem a férjemet, hogy tartson velem az S távon, végig legyen ott, ne fusson el, ne hagyjon el, jöjjön és húzzon, szóljon rám, el fogom küldeni a picsába, de ne foglalkozzon velem, mert nem személyes, csak olyan leszek, mint mikor szültem, semmi különös, de nem baj, ő csak hajtogassa, hogy csak a következő szalagig, csak a kanyarig, csak a dombig , csak a hídig, és én majd megyek, ahova mondja.
Így is lett, útközben néha megálltam pisilni, de magamhoz képest jó idővel célba értem. Szerencsére megértő lélek, tényleg elküldtem a picsába, tényleg ordítoztam vele, és tényleg nem hagyta magát.
Idén NULLA felkészüléssel csináltam végig, de olyan fergeteges hangulatban, éppen csak szintidőn túl beérve, hogy rég volt ilyen jó.
Nekem ez az évi kedvenc versenyem, erre várok egész évben, tudtam, hogy bármi történik, ezen ott kell lennem. A hangulat, a társaság, a dagonya, a hegy, mindent-mindent szeretek.
Először jött velem gyerek, a fiam is indult ezen a távon (17 km), akit behálózott a hosszútávú futás és a terepfutás.
A férjem nem tudott eljönni, így csak magamra hagyatkozhattam. Mivel esős idő volt a verseny előtti napokban, számíthattunk rá, hogy rettenetes sár lesz, de ebben tényleg ez a jó, ezért jönnek ide a futók, ezt élvezik. Tényleg.
Nem vagyok egy gyakorlott terepfutó, viszont a gyaloglás alatt nagyon jól megismertem a hegyet, és nem hiszem, hogy a könnyebb pályák közé tartozna a Naszály, biztos vagyok benne, hogy az egyik legnehezebb terep Magyarországon. Sokszor kellett magamat figyelmeztetni, hogy ne álljak le, igenis csináljak úgy, mintha kergetne a Tatár, fuss, ne pihenj, majd pihensz a célban. Ejnye.
A csúcsig olyan tempóban haladtunk, hogy két emberrel is megismerkedtem, Henivel és Lacival. A csúcsig háromszor spárgáztam a talajviszonyok miatt (agyagos sár + avar + kövek), de ügyesen estem, komoly bajom nem lett, még zúzódásom sem. A tetőn várt Pepe, mondja, hogy a fiam már elhúzott rég, szaladtam utána. Lefelé repesztettem a sáros avarban, az egyensúlyozás jól megy, valami haszna csak volt a sok jógának. Végre elértem a kosdi elágazáshoz. Várnak a lányok, a kosdi önkéntesek, mondják nekem, hogy "Szilvike, a kisfiad már fél órája elment!" .. jól van, jól van , szaladok, csak kérek még egy kis banánt meg kólát, és már itt se vagyok. Fotózkodtunk egy sort, aztán usgyi.
A gyadai réten sokan lehagytak, a gyorsabb középtávosok, a még gyorsabb hosszútávosok, akik addigra értek utol.
Még tartogat egy pár fricskát a hegyoldal, emelkedő, függőhíd, csúszda (ez egy sáros, teljesen sima dombocska volt, lefelé csúsztam rajta, állva, mintha snowboardoznék, még élveztem is).
A végén már az utolsókat rúgtam, vártam, hogy a kanyarban ott üvölt majd a sok ember, ehhez képest, Boróka lányom két barátjával, jönnek, futnak mellettem, beszélnek, csacsognak, én meg csak haldoklom és határtalanul boldog vagyok, amikor beérek a célba.
I love this game.
Terepfutó akarok lenni!
Terepfutó akarok lenni!
Terepfutó akarok lenni!
Meg triatlonista. Igaziból.
