Amikor a gyerek alkot, senkit nem enged a környékre, mindent önállóan akar csinálni, bizonyít, villant, kiszolgál.
Egyet nem csinál: nem takarít maga után.
Elkövettem azt a "hibát", hogy a gyerekeknek szakácskönyveket vettem karácsonyra. Elképzeltem, hogy hú, milyen jó lesz, az apró kezek dolgoznak, szárnyal majd a képzeletük, én már csak ülök és olvasok, ők meg majd főznek.
Ez eddig a pontig még nem is volt gond, főleg az első napokban, a fellángolás után még megmaradt a lelkesedés is.
De amikor mindent megkaptunk mi, felnőttek, megettünk, megittunk, akkor kimentem a konyhába, és nekifogtam a munkának.
Először is a szakácskönyv lapjait gondosan szétválasztottam, mielőtt végleg egymáshoz ragadnak a tojásfehérjétől, letörölgettem, elraktam. Majd a mosogatás következett, utána pedig a konyhapult takarítása, a padló feltakarítása. A végén még letöröltem a konyhaszekrényt, mosogatógépet, tűzhelyet is. A fallal már nem is foglalkoztam, jönnek ezek még főzni, majd a nyáron kifestjük :)
Mindezen háttérmunkák ellenére mondom, hogy csodás, ha a gyerek főz!
Együtt is főzünk sokat, főleg a kisebbik lányommal, de tulajdonképpen mind a hárman szeretik csinálni, nagyon ügyesek és remélem, hogy tudom, hogy felnőtt korukban nem kell a nulláról kezdeniük az önálló életet. Nem mellesleg egy jól főző fiatal nő, és pláne férfi nagy kincs egy bimbózó kapcsolatban :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése