S álmodok, hogy csörögnek ott a jampecok...

(fotó:  http://www.saltylemons.com/page_5.html)

Megkaptam édesanyától az idei adag kukoricát, 31 liternyi, nem számoltam, de három nagy fazék tele volt vele... Így se fért el, 11 csövet félretettem, de jó lesz, majd megsütöm, mint Isztambulban, ahogy gyerekkoromban láttam.

15 voltam, mikor ott jártam, nem sok emlékem van, se csörgő jampecok - nyilván rossz helyre mentem -, százezernyi lófarok meg még annyira se libbent, majd biztos .. muhaha, viszont van egy flashem a sült kukoricáról, de ez még azelőtt történt, hogy a szülők majdnem elváltak ott a nyaralás közepén, onnan nagyjából csak egy ordibáló taxis maradt meg, akinek letörtük a tükrét a tükrünkkel. 

A lényeg, hogy olyan jó ötletnek tűnt, a család szalonnát süt, én meg kukoricát a tűznél, nagyon romantikus, ugye? Fel is húztam a nyársra a kukoricámat, de a második percben egy óriási pukkanás hallatszott, a pernye és a parázs repült szanaszéjjel, 6 gyerek sikoltozott, mi meg káromkodtunk, valami nagyot pattant a tűzben, akkorát, hogy elment a kedvem a sütéstől.

Így maradtak a főtt kukoricák, ezzel fogok jóllakni egész héten...