Spanyol viasz, avagy a temperamentum átka

Volt egy viszonylag hosszú időszak az életemben (kb. 35 év), amikor másképp láttam a világot. Nagyon szerettem volna tartozni valahová, de kiderült, hogy egy idő után se ide, se oda nem tartozom. És ez azért volt lehetséges, mert egy csomó helyről kiutáltattam magam. Szinte már csernusi babérokra törtem, persze nem direkt, de a diplomáciai érzék teljes hiányával éltem, na jó, azért minimálisan volt bennem valami nagyon mélyen, viszont azonnal kimondtam amit gondoltam, anélkül, hogy átgondoltam volna, jót teszek-e vele, vagy helyes-e a megállapításom... mostanában viszont azon kapom magam, hogy megértem mások gondolatait, sőt, el is tudom fogadni, persze ehhez meg kellett hallani azokat. Van egy pár kitartó pajtásom, akik nem tágítottak mellőlem, illetve nem hagyták magukat, hiába utálkoztam, ők szerettek. Na most nagyon hálás vagyok nekik :-)

Amit ezután a hülye bevezető után írni akarok, az most jön.

Kb. 6-8 évvel ezelőtt írogattam az Indexen egy kenyérsütős fórumra. Na, hát ott is hamar kiutáltak, mikor egyszer elmeséltem, hogy nagyanyám a teknő oldaláról vakarta le a maradék tésztát, azt elrakta, és aztán felhasználta a következő kenyérhez, mintegy kovászként.

Akkor megkaptam, hogy nem-nem, azt nem lehet, mert abban só van, a kovászban meg nincs, ááá, felejtsem el, az úgy nem működik. Erre bölcsen kiléptem a fórumból, ez a legegyszerűbb menekülés, megsértődni és elfutni.... hát nem?!

Egy pár évvel később felfedeztem egy péksüteményes blogot, ma már nagyon menő, és igazából tetszik is benne sokminden. Nagyban olvasom, hogy egyszer az egyik indexfórumos nő (szintén vezet egy oldalt már nagyon-nagyon régóta, és tök jó dolgokat süt) egyszer véletlenül bennfelejtette a tésztát a dagasztóban éjszakára, és másnap felhasználta egy másik kenyérhez, így felfedezte az öregtésztát (nem hiszem, hogy kellene a védjegy a végére).

Én meg néztem nagyot, hogy pont ő volt az, akinek a ledorongolása miatt kiszálltam a fórumból. .... hogy mik vannak :)

A lényeg, hogy tulajdonképpen örülök az egésznek, örülök, hogy rájöttek és felfedezték, és annak is örülök, hogy ezek a nők nagyon szép karriert futottak be a házi pékségükkel, rengeteget sütök az ő receptjeik alapján, de nyilván ezt nem szabadna bevallani :-)))