Az egész gondolat akkor fogalmazódott meg bennem, amikor ma a tegnapi maradék székelykáposztát ettem. Nagyon szeretek mindent, amiben savanyú káposzta van. De a húst gondosan kipiszkáltam a tányér szélére, alig ettem valamit belőle. Nagyon finom volt, ráadásul mangalica volt a lelkem, de valahogy mégse.
Eszembe jutott egyik kedvenc filmem, a Promenád a gyönyörbe, amiben Kellogg örökbefogadott gyereke, George nem hajlandó kukoricapelyhet enni, és veri az asztalt vacsoránál: "Húst és krumplit! Húst és krumplit!" ... na az én kisfiam is ilyen, húsfüggő, de ezt nem bánom. Én meg itt piszkálom a cocikát... a cocikát, amit édesanya nevelgetett. (Minden húst ő nevelget, amit eszünk, kivéve persze a vadakat, amiket a vadászom hoz az erdőből. Nemigen veszek húst, nagyon ritka kivételek vannak. Marhát például senki nem lő nekem)
A recept Horváth Ilona szakácskönyvéből van székelygulyás néven. Édesanyám sokat főzött ebből a könyvből, aztán én is megkaptam, a bátyám is megkapta. Rájöttem, hogy az összes recept olyan spórolós, nehogy túl csípős, túl ízes, túl finom (muhaha) legyen, kevés a fokhagyma, a bors, a zöldfűszer, minden csak úgy módjával. Anyám is így főz, egész gyerekkoromban arra vágytam, hogy felnőjek, és a rakott krumpli tele legyen tojással és kolbásszal, meg ne olaj helyettesítse a tejfölt, hanem tejföllel is jól meg legyen pakolva, attól lucsogjon... Felnőttem, és nagyon finom rakott krumplikat főzök, mindig más ízűt, mindig másféle kolbásszal, sajttal, egyéb zöldségekkel... Nagyon sok időbe telt, amíg a híg borsófőzeléktől eljutottam a sűrűig (megáll benne a kanál), ezt szereti a családom, persze először a férjem reklamált, a gyerekek meg már ebbe születtek bele. Életem első krumplifőzelékét konkrétan ki kellett dobni.
Szép lassan elkezdtem fűszereket használni, egyre többet és egyre változatosabban. Ma már anyósoméknál is sokszor én főzök, főleg nyáron, mert ha húsvétkor vagy karácsonykor megyünk, akkor általában már kész van a töltött bárány és a töltött káposzta, azokat ott nagyon szeretem, azt hiszem, a csombord miatt, de az egész olyan más, és pont ez a jó benne.
Aztán eldöntöttem, hogy lesz egy orvosi táskám, amiben mindenféle kések és fűszerek lesznek, ha megyek valahová főzni (pl. anyósomékhoz), akkor úgy tudjak, ahogy én szeretnék. De rájöttem, hogy elég, ha késeket viszek meg szerszámokat, az ott rendelkezésre álló anyagokból kreálni valamit sokkal izgalmasabb, amikor gondolkodni kell, hogy mit mivel lehet helyettesíteni, zöldség terem a háznál, fűszerek van annyi amennyi, részben mások, ezt nagyon szeretem.
Igazából mindenhol jó főzni, ugye? :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése