(forrás: http://gasztroszex.blog.hu/2011/04/06/horvath_ilona_kiszurtal_a_generaciommal)Nahát, a felsorolt kiadványok közül nekem a második van, az anyukámnak meg az első. Az utóbbi kettő nem ismerős, állítólag sokkal felvilágosultabbak már, mint ami nekem van.
Több ponton elszakadt már a cérna Ilonka miatt.
Kezdjük azzal, hogy egy kezdő egyedül próbálkozó (nyilván a nagycsaládban az anya vagy anyós megtanította, de ott nem is volt szükség a könyvre) háziasszonynak semmit nem mondanak a "rétestészta állagú", "nem túl lágy" és hasonló kifejezések.
Aztán ott van a "nem túl meleg sütőben"... Ezzel sem tudtam mit kezdeni 1997-ben, amikor a könyvet kaptam.
A kedvencem mégis a szalagos fánk esete volt.
A recept majdnem szó szerint így kezdődik: A szalagos fánk készítése nagy gyakorlatot kíván....
tovább nem is olvastam, hát életemben nem sütöttem, nincs gyakorlatom, úristen, ez csak rosszul sülhet el.
Annyira megijedtem, hogy évekig felé sem néztem, míg egyszer úgy éreztem, hogy gyakorlatom még mindig nincs ugyan, de most már ideje lenne megszerezni, tehát gyakorolok! Hurrá!
Soha életemben nem szitáltam a lisztet, egyenletes hőmérsékletet sem sikerült a konyhában varázsolnom, a fánk mégis szalagos, légies és finom lett.
A végén maradt ugyan egy pohárka rum, amiről nem derült ki, mikor kellett volna a tésztába kevernem, úgyhogy megittam a nagy örömre.
Aztán találkoztam még kifelejtett hozzátartozókkal, de már meg se lepődtem.
Mégis, Horvát Ilonától sokat tanultam, palacsintát, pogácsát, mindenfélét csinálni, meg a kötet végén lévő tartósítási módszerek is sokat segítettek kezdő koromban.
Mindezektől függetlenül nagyon fel tudom magam idegesíteni rajta, szerencsére már nagyon ritkán veszem elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése