Sok minden történik velem mostanság, például jövő héten, ha minden jól megy, levizsgázom, és sportoktató leszek, két hete pedig már okleveles preventív gerinctréner vagyok...
Van egy csomó tervem, és gondoltam, hogy elmegyek TB és bérügyintéző tanfolyamra is, de nagyon fura dolog történt: először nem volt nyitva a tanulmányi osztály, aztán a következő alkalommal, amikor közeledtem a suli felé, olyan gyomorgörcsöm lett, éreztem, hogy kiver a víz... Úgy döntöttem, hogy oda nekem nem kell bemennem. Ami a munkámhoz kell, azt meg tudom tanulni az internetről. Nagyon ajánlom, hogy így legyen, mert soha többé nem akarok olyan iskolába járni, ahol rosszul érzem magam, és a vizsgán ájultra izgulom magam...
A konyha is egy misztikus hely mostanság: hetekig csak azért járok oda, hogy gyorsan összedobjak valamit, valahogy nem érek rá, nincs kedvem, mert már fáradt vagyok, de amikor elkap a gépszíj, rengeteg dolgot csinálok egyszerre. A mai délután például a következőképp zajlott: fél 4-kor hazajöttem, és megjöttek a lányok is sok kg bodzával. A férjem ügyesen elrendezgette nagy részét az aszaló-szárítón (amit egy SUN rack-szekrényből gyártott, napelemes keringető rendszer meg minden, egyszerűen fantasztikus), a többihez pedig gyorsan bekevertem egy joghurtnak valót, a maradék tejből sajt lesz hamarosan (már alvad), aztán bodzapezsgő ázik, bodzaszörp ázik, és a joghurt... ja igen, az a bodzafagyihoz kell. Közben Boró kakaós csigát süt, majd megyek utána takarítani... :)
