2013. február 2., szombat

Kipróbáltam, milyen lennék, ha....

Before - After

... ha szeretnék sok időt a külsőmmel tölteni, ha szeretném, hogy hullámos hajam legyen, ha szeretnék modell lenni, ha szeretnék... másmilyen lenni, mint amilyen vagyok.

Zsófi jól leírta, mi történt.
Harmincadik születésnapomra szerettem volna egy kozmetikust kérni magamtól, de elmaradt. Évek múlva kitaláltam, hogy de jó lenne egy olyan fotósorozat, amiben ki vagyok sminkelve (eddig ilyen sose volt, 16 évesen volt egy szemceruzám, aztán ennyi), szép a hajam. Apám szerint egy természetes szépség vagyok, de ezt nekem sose mondta, másoktól hallottam vissza, hogy dicsekszik velem. Na jó, tőle megszoktam, hogy ha azt mondja a kajára, hogy "meg lehet enni", akkor az már eszméletlenül finom, de ezt nem vetem a szemére, lapogatással kedveskedik, de a gyerekeimhez nagyon gyengéd, és ez nekem pont elég a boldogsághoz. Na de itt most nem róla van, szó, hanem önzésből magamról írok. Azértis!
Ott tartottam, hogy évekig mondogattam Zsófinak, hogy húúú milyen jók ezek az átváltoztatós fotók, én is kérek, de jaj mi lesz velem, nem merem, nem, mégse akarom, de mégis, ... és ez így ment egészen egy hónappal ezelőttig, amikor a tükör előtt rápirítottam magamra, hogy most aztán döntsd el, Szilvia, nő vagy vagy nem vagy nő, itt a telefonszám, egyeztess időpontot a fotóssal! Most!
És akkor elmentem. Ott volt Ági, a sminkes, Éva, a fodrász és persze Zsófi, aki ezt az egészet keretbe foglalta és nagyszerű szemmel a nagyszerű képeket készítette.
Másfél óra volt a smink meg a fodrász. S akkor belenéztem a tükörbe. Azt hittem, most azonnal veszem a kabátom, és csá, köszönöm szépen, ennyi ijesztgetés elég volt, ki ez a tükörben? én biztos nem...
Szerencsére leitattak, és megdicsértek, hogy nem is vagyok hisztis, sőt, milyen jól bírja a szemem a festést, és milyen jó a hajam ahhoz képest, hogy fodrászhoz se járok. El tudom képzelni, mit gondoltak, idejön egy ősanya faluról, még jó, hogy azért mosakodni szoktam, de én aztán tényleg nem foglalkozom ilyen dolgokkal, mint a púder, nagyjából fel sem ismerem a DM-ben a sok kencét, veszem a bálnazsíros kézkrémet meg a sampont.  Na a nyáron vettünk körömlakkot a lányokkal, nagyon jól elszórakoztunk a színeken meg a csillámokon. A nagylányomnak (13) már van szempillaspirálja meg szájfénye is, azt se tőlem kapta :-)
A történet és a többi fotó Raffay Zsófi fotóművész blogján látható: 


Ez a kedvencem

Ezt a fotót a férjem utálja a piros száj miatt, de nekem tetszik, mert ezt  is ki kellett próbálnom, addig nem halhatok meg, amíg flamenquita nem lesz belőlem fél órára...

3 megjegyzés:

  1. ugye? én is azt mondtam a FB-on, hogy az a tenyérben zöld virágos a legjobb. nagyon-nagyon Igazi Nő.

    VálaszTörlés
  2. És most döntöttem el, hogy a blog bekerül az olvasandók listájába.
    Örülök, hogy rád találtam, igaz, hogy Eszteré az érdem, de ez csak eggyel több ami miatt áldassék a neve!
    Azt hittem kicsit különc vagyok, de mivel mindenkinek a zöld virágos tetszik, rájöttem, hogy ott vagyok, ahol a nagy átlag :) nekem is az a kedvencem. Gyönyörű!

    VálaszTörlés