A májakkal van szerencsém behatóbban ismerkedni.
Van ugye a vaddisznóé, ami frissen maga a csoda. Találtam hozzá egy nagyon jó receptet is a Budaitól, de az egy másik poszt témája.
Aztán van még a szarvasmáj, csirkemáj, ezek annyira nem menők, de jól elkészítve nyilván finomak.
Na és akkor mai témánk a kacsa- és libamáj.
Kacsamáj sűrűbben van, mert az anyámnál "terem", libamáj ritkában, ha valami flancos helyre megyünk, pl. lakásétterembe zsidó vacsorára, na akkor eszünk.
Mindkét máj titka, hogy semmit nem szabad velük csinálni.
Saját zsírjukban kapnak egy-egy percet oldalanként (na jó, másfelet, de annál többet nem!), és utána lehet sózni, borsozni, nem kell túlzásba vinni.
A kacsamájat mostanában úgy csinálom, hogy saját meleg zsírjába teszem bele ahogy kivettem a serpenyőből, és ott kihűl. Elképesztően puha és kenhető marad. Krumplis házi kenyérrel, na azzal kell enni, a zöldség ízlés dolga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése